a perc embere nem változik,
mert azt hiszi, idő nincsen, a kor egy állapot

hogy megtehet mindent,
mit elképzel, mert volt, van, lesz

tárgy-démonok fogja lett,
önpusztító, vad és buja kór

így lettünk hát titkokat lesők,
örökös keresők, egymásra mutogatók

úgy hisszük, hogy
égbenéző mindentudók is –

bábeli zűrök között a tisztánlátók,
zavart irányítók

megpecsételt Káin fiak, falak között bujkálók,
ábeli maszkokat cserélő menybemenők

és poklokba taszítók, álszent buja hazudozók,
és figyelemkeltők, – mégis, királyokat csinálók

istent játszva, hasonlók angyalokhoz,
ördögi játékszerek, de gonoszt tagadó

semmibe utazók, álmainkban,
a szeretet morzsái után kapkodók

ha vagyunk még, kik létezni, lenni,
gyermekeinkben élni, igazabbul szeretnénk.