kétféle fény öl bennem
csap- és pálcikasejtet
nem bírom a kétféle fényt
mondják mások
elhúzzák a függönyt
lekapcsolnak egy körtét
nekem meg a ferde napfénytől
fájul meg a fejem
szegény kollégáim
összehúzták a függönyt nekem
hogy csak a neon világítsa
rendetlen íróasztalomat

van evolúció
én már a művilág
színtelen barlangi gyíkja vagyok
szememet sérti a napfény
s az alkonyati robogásban
ideghártyámra égett öt zöld nap
pontosabban türkiz
a naplemente komplementer színe
s napokig türkiz napokat láttam
a dominó-ötös elrendezésében

az evolúció
nem tudom merre visz
nem tudom mi leszek hajnalig olvasva
ilyen-olyan égők hideg fényében
bánt a verőfény
amint bekérezkedik garzonlakásomba
mint egy szállóvendég
aki saint-tropezbe tart

Budapest, 2018. VI. 20.