B. Tomos Hajnal: Miért, asszonyom?
Miért pirulni, assszonyom
most, utólag ,
lopva kitépni
a rózsaszín emlékkönyvből
egy bizonyos lapot,
tűzre dobni
egy már ellobbant,
régi, delejes napot ?
hiszen a kifakult tinta,
no meg az anagramma,
ma már csak ürügy
egy zárva maradt
kalitkára.
Pusztai Péter rajza
2018. június 22. 07:16
Igen, kedves Hajni, rögtön egy népdal jutott eszembe, ami arról mesél, hogy még az imakönyvben elhervadt rózsa is, sok régi eseménynek lehetett a tanúja, anno.
,,Odakint a réten, mind elhullt a rózsa,
abból a kislányból, asszony lett azóta.
Tiszta a szobája, selyem a párnája,
de a selymes párnán, nyugtalan az álma,
könny gyűl a szemébe, senki nem tud róla,
csak az imakönyvben az a hervadt rózsa.”
A múltat megváltoztatni, úgysem lehet, csupán letagadni vagy elfeledni, de a lelki egyensúlyunk (békénk) helyreállításához ez nem sokat segít.
2018. június 22. 08:25
Nem ismertem ezt a népdalt, de nagyon tetszik. Hiába, a népi bölcsességet nehéz felülmúlni. Köszönöm hozzászólásadot, kedves Ernő.
2018. június 22. 09:47
Gondolom, ez inkább egy nóta…
2018. június 22. 11:30
Igen, magyar nóta, ma már így nevezik, mert azóta sok az írástudó és lejegyzik a szerzők nevét is, van copyright (szerzői jog), ami régebb nem volt vagy nem éppen úgy, mint ma.
A népdaloknak is voltak szerzői, csak anno, még nem jegyezték a szerzők nevét, mert akkor a jó hangú emberek kedvtelésből énekeltek, nem pedig drága pénzért.
Íme a teljes szövege:
Odakint a réten, mind kinyílt a rózsa,
arra járt egy kislány, piros, mint a rózsa.
Öröm a szívében, bánat a lelkében,
meglátott egy rózsát az út közepében,
nézte, nézegette, aztán föl is vette
És az imakönyvbe titkon beletette.
Odakint a réten, mind elhullt a rózsa,
abból a kislányból, asszony lett azóta.
Tiszta a szobája, selyem a párnája,
de a selymes párnán, nyugtalan az álma,
könny gyűl a szemébe, senki nem tud róla,
csak az imakönyvben az a hervadt rózsa.
Ezt a nótát ma is énekelik elég gyakran.
Feltételezett szerzője is van, mégpedig egy nő.