A sirályokat hallgatja, s fejti meg a szövegüket, azok nem tudják, hogy Vadmalac érti a nyelvüket.
-Vzscs, vzscs! – sipítja Kis Sirály, két nappal korábban tanult meg repülni. Amit mond, azt jelenti, hogy zavarták a fecskék, mert túl alacsonyan repültek aznap.
-Vzscs, vzscs – folytatja a jeremiádot, tulajdonképpen csak ő mesél, és nem fogy ki a szóból. Vagyis a vzscs-ből. Sirálypanaszból.
Ez utóbbi meg azt jelenti, hogy átszállt a Kormos Szárnyú is a területükön, hát szabad az neki?!
-Vzscs, vzscs! – panaszkodik tovább. Vagyis hogy elette két szarka a szemetes tetején hagyott fél szelet kenyeret. Előle, mert ő is arra pályázott.
Ennyi gonoszság Vadmalac Komájának elég volt, izzadt homlokkal mondja a mentorának. – Még jó, hogy mi nem civakodunk. Mi, vadmalacok.
Azzal hálás szemmel néz a barátjára.

Forrás: Lenolaj.hu