A homályban ketten ültek,
Árnyaik a falra vetültek.

Az öregasszony
Két képet mutatott.
Az egyiken két madár állt
A kalitkában,
A másikon már
Csupán egy.

A kalitka akkor már
Üresen tátongó belsejében
Csupán tollak voltak
A maradványok.

-Sosem tudhatod,
Ki hagy el örökre,
És ki az, aki
Melletted maradhat,
Harcolhat, alkothat,
És élhet. – mondta.

Az unokája
Sápadt orcájára
Simított,
Majd karjai közé vette,
Kis koporsóba tette.

-Sosem tudhatod,
Kit mikor ér utol
A Végzet.

/2018. 06. 22/