üres
hirtelen kiürül egy kicsit a világ
pedig nem is élt melletted
hogy hiánya átjárjon
közvetlenül
mint huzat a házon
keresztülseper a szél a szobán
kihűl körülötted a kert, a tér, a táj
sokasodnak a halottaink
arcukkal viszik arcunkat
kiegyenesedik bennünk most
a lélek, aki töpörödött eddig
kitátjuk az égre a szánk
levegőtlen forróság süvít
zsigereinkben ég az elveszített éden
halottaink arca telében
feketén nézünk holnapunk elé

de kattog a kattog a kattog a szó
sorakozót fújnak
induló!
és nekifeszülünk a következő hétnek

2018-06-20