Ostromolnak a kérdések.
Magukhoz ölelnek.
Forgolódnak körülöttem.
Átsiklanak rajtam.
Teszik a dolgukat.
Sarokba szorítanak alanyi alapon,
Nagyjából minden elmondtam, azt is, hogy már befejeztem, nem volt érthető, dobbantottam, erre sem mozdult meg a tarka világ.
A ló ülepére könnyezett az ég, majd jégeső hullt a feketeföldre. És később, amikor illatossá vált a mező, eltűnődtem a kérdéseken, többek között:
Miként lehet összhangba hozni a jégesőt az illatos mezővel?
Érzelmi önbecsülés, avagy balladás trauma alapján.
A szenvedély villáma mutogatta égő csápjait, és rávetült a vérfoltokkal körülvett útszéli kövek mindegyikére. Az egyik vérfolt közepén még egy fát is találtam, magasan tőrt az ég felé, rajta egy írás: Fára mászni tilos!