Szent Iván éjjelén is túl…

Június beköszöntével eljött a jó idő is, a nap hét ágra süt, a gyümölcsök pedig földig húzzák a fák ágait. Sok diák örömére már az iskolákban is befejeződött a tanév, és kezdetét vette a nagybetűs VAKÁCIÓ! Bár az osztálytermek már kiürültek, mi mégis úgy láttuk, hogy eljött az ideje körültekinteni a nyári versek irodalmi palettáján…

Az idei komor ősz, hosszú, melankolikust tél és a reménnyel kecsegtető tavasz után elérkeztük a napsugarakkal teli nyár bemutatásához. A fülledt meleg hónapok elégnek bizonyultak ahhoz, hogy dalra fakasszák irodalmunk leghíresebbjeit, kit így, kit úgy. Az biztos, hogy bőven volt miből válogatnunk, sőt a nyár irodalma nem vártan színesre sikeredett.

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

A nyári versek végigpásztázásával jól látható, hogy a nyár toposza több jelentéssel is bír. Közülük kiemelendő az idilli megvilágítás, az évszakot teljességében visszaadni akaró értelmezés: fülledt időjárás, zöld legelők, napos délutánok, virágos rétek, gyümölcsfák, izzadságcseppes homlokok, na és persze egy arasznyi erotika. Ezek a versek mégsem vesznek el a klisék világában, inkább impresszionista benyomáskeltéssel egy valódi életképet varázsolnak az olvasók szemei elé. A többletjelentés sem hiányozhat a nyári versekből, az alkotások többségében a nyár nem csupán magában témaként áll, hanem keretet nyújt, más poétikai eszközökkel kölcsönösen igyekszik átadni a június-július-augusztus hónap idilli varázsát, valamint a versek fő mondanivalóját is. Nem tájleírásról beszélünk, de a hangulatteremtéshez elengedhetetlen a nyári hónapok érzetének előidézése. A költemények olvasása közben szinte érezzük a bőrünkön a nap melegét, halljuk a madarak énekét, s talán még egy izzadságcsepp is legöröngyözik az arcunkon.

Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár, még egyre vár.

Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.

Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.

Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ital illatja tégedet vár.
Nektár.

Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.

A nyári toposzképzés több szempontból is rokonságot mutat testvéreivel: egyfajta párhuzam vonható a tél, a tavasz és az ősz toposzával is egyaránt, együtt alkotnak egy egészet. Gyakran ugyanis összekapcsolják vagy függőségi viszonyba állítják költőink a nyarat alkotásaikban más évszakokkal. Bár a nyár szép és boldogsággal teli, mégsem örök, s számos vers lírai alanya tudatában van ennek az elmúlásnak. Így negatív példaként áll előttünk a nyár, azt sugallja, hogy egyszer minden bohém élvezetnek vége szakad, eljön az elmúlás, az az időszak, amikor már csak emlékképekből tekinthetünk vissza a megtörténtekre, és ez az érzés olyan melankolikus fájdalommal jár együtt, ami elől senkinek sincs menekvése.

Sok poéta azonosítja az emberi élet korforgását a természetével. A sok hasonlóság és a jól beazonosítható szakaszok ellenére azonban a hangsúly pont a természet és az emberi élet ellentétes mivoltán van. A természet állandóan, de hasonlatosan váltakozik: tavasz-nyár-ősz-tél újra és újra. Az emberi életnek is megvannak a maga “évszak szakaszai”, ezek közül az élet nyara egyértelműen az ifjúság időszakával azonosítható, a lényegi különbség azonban abban rejlik, hogy míg az évszakoknál van lehetőség megújulásra, azaz követheti a telet a frissítő tavasz, majd az ifjú nyár, addig az emberi életben erre nincs vagy csak elvont értelmezésben van lehetőség. A halál után nem jön újjászületés.

Radnóti Miklós: Koranyár

1.

Kis réten ülök, vállig ér a fű
s zizegve ring. Egy lepke kószál.
S zizegve bomlik bánatom, a nap
felé az útról könnyü por száll.

Leül a fű is, fényes szél taszítja,
az égi kékség ráncot vet fölöttem,
apró neszek s apró szöszök repülnek
a fák közt, merre verset írva jöttem.

2.

Szavak érintik arcomat: kökörcsin, –
suttogom, – s te csillogó, te kankalin,
Szent György virága, Péter kulcsa te!
hullámos folt az árok partjain!

S ha elvirítsz, majd jön helyedre más,
törökszegfű jön, apró villanás!

3.

Fölállok és a rét föláll velem.
A szél elült. Egy kankalin kacsint.
Elindulok s a másik oldalon
a hullószirmu törpe körtefák
hirdetik, hogy úgysincs irgalom.

4.

De jön helyükre más. Megyek
és jön helyemre más. Csak ennyi hát?
akárha vékony lába tűnő csillagát
a hóban ittfeledné egy madár… –

Micsoda téli kép e nyárra készülésben!
és szinte pattog ujra már a nyár.

Bokor mozdul s a fúvó napsugáron
egy kismadár megrémült tolla száll.

---

Az összeállítás folytatásaként az esszéíró Viski Ádám még verssel idézi meg Ady Endre (Emlékezés egy nyáréjszakára), Nádas Péter (Nyár), Závada Péter (Remíz) költészetét is az f21.hu – A fiatalság százada című honlapon.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ