(Eddig még nem tanulmányoztam mikroszkópon át Cicciolinát. Periszkópon se nagyon… Csak saját szemmel…)

Római misszióm idején (1978-83) minden olasz kocsmában (bárban) két ’kommunista’ lógott a falon: a lengyel pápa és a magyar pornósztár képe. Wojtyla és Cicciolina akkor voltak népszerűségük tetőfokán.

– És ismered Cicciolinát…? – volt minden barista kacsintós kérdése, csillogó szemmel, mikor megtudta, hogy magyar vagyok.

A ciccio-t kezdettől ismertem, Staller Ilonkát kevésbé… A ciccio – alapjában véve: töpörtyű, bacon-típusú – az ékes digó közbeszédben (kb. ’csiccsó’) dagit, ducit, molettet jelent. A szőkére festett (amúgy fekete hajú) magyar lepedővirtuóz is e kicsinyítéssel-becézéssel lett Cicciolina (a magyar sajtóban ’husika’). Aki magyarságát sosem adta föl: nem lett olasz állampolgár, ún. ’konzuli útlevele’ volt, mint más, ’külföldön élő’ magyaroknak. Ezt évente (félévente?) meg kellett hosszabbítania, milyenkor belibegett a konzulátusunkra, viszonylag elegánsan felöltözve, de a kandiplomaták milyenkor mind odatódultak, hogy közelről lássák és szagolják (a puskaport). ’’Civilben’ amúgy nem volt nagy szám, az utcán sokkal jobb digó csajok lófráltak…

Mint legkisebb beosztású diplomatának, nekem jutottak a kevésbé fontos feladatok, pl. én kísérgethettem a nőszövetséget (akkori keresztrejtvényes favicc: a magyar nők legfontosabb szerve, négy betű – MNOT, a Magyar Nők Országos Tanácsa) , a sportszövetségeket, a rokkantak szövetségeit meg az egyéb nem lényeges kategóriákba tartozó kétes egzisztenciákat. Így jutott nekem a magánjog is, az UNIDROIT (a nemzetközi magánjog-egyesítő ó szervezet), melynek évi több közgyűlésére mindig az áldott emlékezetű Réczei Laci (1906 – 1997) bácsi utazott ki. Őt kísérgetve rengeteg mindent megtudtam a diplomáciáról (ő indította el 1963-ban a hazai diplomataképzést a leánykori nevén Marx Károlynak nevezett mostani Corvinus ’közgázon’) – nagykövet is volt Indiában és Brüsszelben; de izgalmas történeteket mesélt a felszabadulás utáni népbírósági gyakorlatról is, sőt – minthogy Koch Lászlóként született Kolozsváron, még Erdélyről és a vészkorszakról is… Én a már hetven éven föli bácsival sétáltam a kövi környékén, mikor ellibegett mellettünk egy meztelen csaj. Laci bácsi szájából kiesett a protkó. Mikor elmondtam neki, hogy ez a jólöltözött hölgy – magyar állampolgár, aki a konzuli útlevelét jön hosszabbítani, újra kiesett. Cicciolina – mint mondtam – mindig elegáns volt, akkor éppen egy totál celofán ruhában (celofán kosztüm, celofán sál, celofán blúz, celofán melltartó és bugyi, stb.). Laci bácsi morózusan közölte: 1946-ban ez a hölgy népbíróság elé került volna, mint nyilas…

Cicciolina hamarosan parlamenti képviselő lett (szaván fogva a Radikális Párt akkori elnökét, Marco Panellát, aki azt mondta, hogy ebbe a kuplerájba – a digó parlamentre értette – akár egy sarki kurvát is be lehet választatni) . Az olasz parlament alsóházában (camera dei deputati- Palazzo Montecitorio) névvel jelzett ülőhelyek vannak, mindenki oda ül, ahol a neve van. Ha valaki kiesik vagy meghal, egy új képviselő kapja meg a helyét. Így került Ilonka a mindenkor hoc elegáns, konzervatív régi politikus, többszörös miniszterelnök Giuglio Andreotti mellé, viszonylag exponált cicikkel, melyekről az amúgy mélyen vallásos Giulio elfordította (kéjsóvár) szemeit és öt éven át mindig így tett; szerintem nyakideg-zsábáját is ettől kapta. Viszont a köcsög lesifotósok (parlamenti paparazzik) mindig úgy fotóztak, hogy a kis púpos Giulio lentről, Cicciolina közszolgálati keblei közül kandikált ki… Ennyit az egészséges parlamenti erotikáról. Nálunk ezt a típust fideszileg talán Selmeczi Gabika képviseli már régóta, de ő csak lopott kiflit vesz a szájába a szupermarketek televíziói szerint…

Ime pedig a peri-mikroszkópikus közlemény – itt olvasható