Szuhay-Havas Marianna: Sodródás

elhajolt alak
sóhajtó terek
tárt karjaid közt
keresztülmegyek
a gyors tavaszon
a lassú őszön
hideg-melegen
már nem is győzöm
a lendület visz
fognak a szavak
lassan halkulok
ahogy tartalak
homály nő közénk
csipkéi falak
érzem szövetét
felejtésanyag.