A fekete ruhás-kalapos alakról hirtelen New-Yorkra gondoltam, aztán esett le a tantusz…
:-)

Péterem,

Károly még nem is tudja, hogy a kedvenc fotóját elküldtem a Káfénak! Címet is adtam neki, hogy legyen. A feleségem szerint csak két-három másodperc alatt esik le a tantusz. Már ahol van tantusz!

Fogalmam sincs, miféle krampuszlátásról beszélsz, kedves Gyuri! A tantusz-szó számomra nem a te megjegyzésedből jött elő, hanem a feleségemmel való beszélgetésünk során. Mert azt mondta, neki kellett egy kis idő, hogy leessen a tantusz. Tehát magadra vetted, ami nem reád vonatkozott! Ebben nincs semmi baj, bárkivel előfordul.

De ha már itt vagyunk, áruld el nekem, mi okozhatta, hogy: „A fekete ruhás-kalapos alakról hirtelen New-Yorkra gondoltam”? Remélem, nem a Szabadság szoborra gondoltál hirtelen!

Továbbá: egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy ELSŐ MEGJEGYZÉSEDDEL blamáltad volna ezt az egyszerű, hétköznapi riportba való fotót. Mert abban nem volt semmiféle blamálás a részedről.
Ebben, a másodikban azért már van. Az „amúgy” !

Gyuri drága,
fátylat reá!

Ilyenek az Elekesek: ott is keresik a hibát, ahol nincs. De van nékem egy ennél nagyobb bajom. Nem szeretek bizonyos szavakat. Például ezeket :

egyébként
egyfajta
markáns
úgymond
merthogy
amúgy
hiszen
ám

Amikor ezeket a szavakat valahol meglátom, fölmegy az idegrendszerem. Megpróbáltam kihagyni az életemből ezeket a szavakat. Nem kiüldözni, hanem kihagyni. És tudd meg, jobb nélkülük élni. Az EGYÉBKÉNT már annyira elterjedt, mint grippa idején a köhögés. Az ÁM fenyegetésre is való. „Majd mi utánanézünk ám a dolognak! A többire nincs szükség, majdnem soha. HISZEN így, HISZ úgy, fölösleges urizálás. Próbálj meg néhány napig ezek nélkül élni. Az én kedvemért.
Amúgy a minap két jó verset írtál.

A fotó fantasztikus. Mintha nem is az „én városomban” készült volna. De hát nem is ott: huszonhárom év leforgása alatt sok minden változott. Szóval egy új világot mutat…

Végre, ez a köhögő, grippás, könnyes szemű Éva észrevette, hogy az én karácsonyfalvi cigány barátomnak fényes a cipője! Épp azért fényesítette ki, mielőtt elindult volna hazulról valutát váltani, hogy észrevegyék az ő ragyogó cipőjét.
Meg kell itt vallanom, hogy erről a fotóról már nem csupán a Főnix-ben vitatkozunk és mellébeszélünk. Egy internetes területen ez a mondat olvasható: „Ezen a fotón csupán az az érdekes: fénylik a lakkcipője annak, aki csak „tekint” a többire.” Vagyis csak nézi, hogy más dolgozik.

Tanulsága is van e fotó közlésének: legtöbben azt látják ezen a képen, amit akarnak. A nevijorki zsidó kereskedőtől Marosvásárhely új világáig jutnak el: íme, mennyit fejlődött a város!
Szerintem egészen másról van szó. De miért magyarázzam? Ha egy kép nem beszél, minek beszéljünk róla? TEKINTETTEL ARRA, hogy a téma természeténél fogva roppant bonyolult.

Éva, ha ezt a két történetet meséli neked ez a kép, akkor:
1.Ez egy értelmezhetetlen fotó. Csak az látszik rajta, hogy napvilág készült, nem éjszaka.
2. „Gábornak felvitte a Felvivő a dolgát, mert útburkoló cége van, és a város utcáit is már ő kövezteti le, itt épp ellenőrzi, jó munkát végeznek-é a legényei.”
Aki ezt hiszi, soha ebben az életben nem élt ebben az országban. Nem tudhatja, kiknek a privilégiuma az utak burkolása. Nem csupán itt, hanem az egész hazában.
3.”…míg az apja bément az Eurókér, addig ő tanulmányozza, hogy kell szakszerűen kimérni az utca szintjit.”
Eltaláltad! Ő az újtipusú ember, akit kinevelt kebeléből ez a társadalom. Épp tanulmányozza az utca szintjének szakszerű kimérését. Ezt azért kell tudnia, hogy majd el ne vágódjék rajta, míg áthalad a kész utcán a túloldalra, a CASINO-ba menet. Mert az ejrókat ott szokása néki elkölteni, a Casino-ban!

Nem való nekünk problematikus képeket közölnünk. Legjobb lesz, ha kitesszük az első hóvirágot. Később az első barkát. Később az első hangaszálat. A krizántémig még sok idő van. De azt az időt kitöltjük valahogy kedvenc műanyag mackóinkkal…

Ma olyan hozzászólós napom volt. A sok köhögés miatt. De ha elmúlik a köhögésem, többé semmihez hozzá nem szólok.

Ez nem PROBLEMATIKUS kép – aki Marosvásárhelyen él, az helyzeti értelmezési előnyben van, mert tudja, hol a Casino (én nem) – aki Romániában, az még mindig, mert tudja, kik azok a Gáborok, aki meg sehol, mint jómagam – az azt képzel, amit akar, s nem amit a tévében lát. Aki pedig köhög jelenleg, az mindenképpen jogosan dühös (köztük én is…) És egy csomó olyan ember van, aki egy csomó mindenről nem tud, ami ebben vagy abban az országban történik. Nem árt néha tájékoztatni őket, nem pedig a fal felé fordulni. De hát betegek vagyunk. Szeretem, hogy Te mindig megmozgatod az embereket.:-) Tekintettel erre vagy arra. Bocsánatot kérek, hogy még nem jártam kaszinóban…:-(((