Kányádi Sándor: Szürke szonett
Kántor László képeskönyvébe
Meg ne tévesszen mosolyom
senkit az égvilágon
magamat rég nem áltatom
s tégedet se barátom
de önnön rettegéseim
miért vetítném rátok
inkább mosolygok feleim
akár a légtornászok
kihunyóban a csillagunk
ezen a korhadt kupolán
félve nézek a mélybe
isten csodája hogy vagyunk
mosolyogjatok vissza rám
nincs a csodának vége
Kolozsvár, 1989. január 15
Forrás: Túlélő képek. Kántor László íróportréi. Héttorony Könyvkiadó, 1989.
Pusztai Péter rajza