Kányádi Sándor: Szürke szonett

Kántor László képeskönyvébe

Meg ne tévesszen mosolyom
senkit az égvilágon
magamat rég nem áltatom
s tégedet se barátom

de önnön rettegéseim
miért vetítném rátok
inkább mosolygok feleim
akár a légtornászok

kihunyóban a csillagunk
ezen a korhadt kupolán
félve nézek a mélybe

isten csodája hogy vagyunk
mosolyogjatok vissza rám
nincs a csodának vége


Kolozsvár, 1989. január 15
Forrás: Túlélő képek. Kántor László íróportréi. Héttorony Könyvkiadó, 1989.

2018. július 8.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights