á,
nem vagyok szomorú
csak mostanában folyton temetek
ott meg nem vághatok vidám képet
’sze újat nem teremthetek
pedig az Úr a maga képére
teremtett

pazaroltam
nem aknáztam ki 
minden lehetőséget
vártam, majd holnap
mint Pató Pál ej ráérünk arra még-je
hogy milyen gazdagok voltunk
kiderül, mikor temetünk
kincseink lefoszlanak rólunk
csupasz lesz fenekünk
mit számít akkor már
mi illik, mi nem
ordít belőlünk a hiány
hogy nem vagy, ő sincs, ők sem

nem pótolhatlak senkivel
veletek berakott életem 
meztelenedik – meztelenül
nem látszom ki alóla egyedül
a versnek ritmusa is fogy
alig tart össze már
mint az ütemek a végén
hajam szála is pár
ha marad még öröm, az ez
ez a vers, ez még összejött
tollam hegyére mászott
onnan néz szét
mint üldözött
kiveri valaki belőlem
s kint ostorral hajtják szerte
van, aki értőn átolvassa?
van, aki megítélje?
vagy csak felbiggyeszti 
teljen meg az az oldal
de arra már nincs erő
hogy belemélyedjen 
most 
halni készülődik
még nem tudja pontosan

2018-07-07

1. B.Tomos Hajnal:
   2018. július 8. 09:36

   Nem készülök meghalni és belemélyedtem…..remélem, hogy értőn.

2. Nászta Katalin:
   2018. július 8. 11:36

   Akkor jó…