Lajos és Lóri haverek voltak. Egy utcában laktak, pár házra egymástól. Lajos volt a falu ezermestere: kőműves, ács, asztalos. Értett mindenhez. Most épp kútmester volt.
Lóri vett egy vályogházat, kipofozták, de egy dolog nem jött össze, a kút. Ki tudja, miket dobtak bele a régi gazdák, eldugult. Lajcsi gondolta, lemászik és körülnéz…
A kútra egy csigát szereltek, két vederrel.
Keresztes Ivántól, a harmadik szomszédtól, elkérték a 15 méteres létráját, s leengedték a kútba. Ezen mászott le Lajcsi, egy ásóval. Felhúzta a szemközt lakó Feri bácsi halászcsizmáját is.  Aztán Lajcsi ásott, pakolt, Lóri húzott és ürített.
Amit Lajcsi odalent a vödrökbe pakolt, azt Lóri felhúzta és két kupacba osztotta: az ócskavasat és szemetet egy helyre, a másikba pakolta a friss fövényt, majd jó lesz a ház hátsó falának vakolásához. Egyszer csak Lajcsi felkiáltott: a dugulás oka egy óriási kő!
Lassan bokáig ér a víz és újból tiszta.
– Na, Lóri, most már minden a vödörben, húzhatod! Kész vége, de mit csinálsz, a létrát miért húzod fel?
Lóri a létrát felhúzta, nekidöntötte az eresznek, leült a tábori asztalhoz, töltött magának egy pohár pálinkát, rágyújtott és hallgatta Lóri óbégatását.
– Mit csinálsz, gyere, mert már lassan derékig ér és hideg, nagyon hideg! Lefagy az izém…
Itt Lóri felállt, elment a kútig:
– Erről van szó, ezt is akarom! Így legalább nyugodt leszek, hogy amikor majd este tízig dolgozom a városban, te nem jössz át a Zsuzsihoz, a feleségemhez szórakozni. Most megkérlek, ne zavarj! Megyek, hozok fehér olajfestéket és ráfestem a kútra nagy betűkkel: A LÓRI KÚTJA. A faluban elterjesztem a hírt, hogy te lemásztál és egy ásóval kidugtad a kutamat. Mindenki elolvassa és felnéz rád, köztük te is. Mindennap látod majd, de te lehajtod a fejed és a földet nézed, mert az igazat csak mi ismerjük! Azonban ehhez még kell ülnöd egy kicsit a fagyasztóban, mondjuk addig, amíg befutok a községi laborba és megnézetem, iható-e a kutam vize? Ha igen, akkor megy le a létra, de ne üvöltözz, még felköltöd Zsuzsát, és ha álmában megzavarják, nagyon morcos tud lenni…