Igen nagy idelenn a csend,
valami készül odafenn, mondja,
s néz az öreg az égre.
Derekát csúz gyötri tegnap óta.
Dohog, nem lehet a vénnek nyugta,
az asszony a köszöbön a paszulyt
bontja, tehene a legelőről magától
hazajönne, s ő pipázhatna nyugton
a tornácon, de az idő, ez a fránya,
ki hitte volna, hogy viharra készül
már harmadjára a héten.

Szegény állat ezt nem tudhatja,
indul hát, hogy hazahajtsa, mielőtt
a nagyidő beáll. Zsörtöl magában:
Jó lenne, ha jószága jődögélne feléje,
hogy járjon öreg gazdája kedvébe’.