Vadmalac aznap kivételt tett: ezúttal ő ment el a Komájához, nem szokta.
A Komát nagy munkában találta, éppen ásott.
– Hát te? – kezdte a diskurálást. – Csak nem temetsz?
Megállt a Koma a munkában, fennebb tolta fején a sapkát. Megvakarta izzadt homlokát, majd ezt mondta:
– Kiások. Keresem az Igazságot.
Vadmalacnak a torkán akadt a kérdés, hogy azt hogyan, mármint hogy az Igazságot, Komája kérdés nélkül is magyarázta:
– Egyesek szerint el van az ásva. Mélyen.
Vadmalac erre kacagott egy sort. Majd sírt egy sort. Végül feltűrte az inge ujját, és beállt ásni maga is.

Forrás: Lenolaj.hu