Hadnagy József: Sötétlila szélben
A falu szépen, lassan elszivárog,
sötét felhő nyomul, akár a gleccser,
múlt és jövendő egy csapatban meccsel –
nagy fürtökben hullnak a zöld családok…
Habjait glédába gyűjti a patak,
siet, mi most még megmenthető, viszi;
„Én nem megyek!”, sulykol a szív, nem hiszi -,
s a sodró árban, mint súlyos kő, ottmarad…
Egy darabig marasztalnak a karok,
erős gyökérként nyúlnak ki a földből,
(de) meddig sulykolhatja a szív: „Ők azok!
míg élnek, nem rettenek a jövőtől”
a sötétlila szélben a ház falán
és nagy nincs-röggel az ásón, a kapán?…

Pusztai Péter rajza
2018. július 15. 08:11
Ez a gyönyörű kép itt van: Olaj, vászon, 91 × 80 cm j. j. l.: Mágori Varga Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 75.80 T
Jó, hogy Csíkszeredában is meg lehet tekinteni!