Katonásan rövid kalandozás a nem olyan régi dicső (?) múltunkban

Hallotta-e valaki a ’sorvány’ szót? És tudja-e, mit jelent? (Szögezzük le: nem ’szórvány’, se nem ’sovány’ – állandóan ezekre akarja kijavítani a számítógépem helyesírási segédprogramja…) Sejtésem szerint nyelvújítási emlékünk, mint a bizonyít-vány, tanúsít-vány, tanít-vány, igazol-vány, hal-vány, ingo-vány is. (A márvány vagy a Radvány más úton alakult hasonló hangzásúvá…)

A Czuczor-Fogarasi féle nagyszótárban ezt találtam róla:
SORVÁNY, (sor-vány) fn. tt. sorvány-t, tb. ~ok. Soros valami, ami sorosan eszközöltetett vagy eszközöltetik, pl. a vetésben, szőlőmívelésben.

Más szótárban nem leltem nyomát. Én kiskoromtól sejtettem nagyjából a jelentését: hivatásos katona apám szájából néha hallottam is; civilektől sosem. A katonai nyelvben persze nem vetést, ültetést jelöl, hanem az adott évben behívottak (elsősorban az újoncok), illetve a katonai tanintézetekben az adott évben végzettek (fölavatottak) összefoglaló elnevezése volt. Egy katonai szakcikk szerint a sorvány, akárcsak a tiszti sarjadék a háború előtti szóhasználatban, a hivatásos tisztjelöltek (a Ludovika Akadémia és a hadapródiskolák növendékei) megnevezése volt. Ma talán már az öreg katonák sem használják… Átvitt értelemben az egy évben (egy évfolyamon) végzett ’civilek’ neve is lehetett (tavaly kapta meg a mi 1967-es ’sorványunk’ az ELTE aranydiplomát: 50 évvel azelőtt végeztünk).

Than Mór: Sorozás (festmény, XIX. sz.)

Apám – tiszthelyettesként – a visszacsatolt (Észak-) Erdélyben képezte ki az 1940 végétől bevonultatott első székely újonc-sorványokat, akikkel 1942-ben el is indult a Don felé… Túlélte; katonai hivatását a háború után is folytatta (a csonka óhazában…), és a kiképzésekből kiöregedve hadkiegészítő parancsnokságokon dolgozott nyugállományba helyezéséig. Elsősorban a különböző sorványok behívásával (sorozásával) és leszerelésével kellett foglalkoznia ’mozgósítási tisztként’. (Akkoriban hallottam tőle sokszor a ’sorvány’ szót.)

A Magyar Népköztársaságban a minden férfira kötelező sorkatonai szolgálat a 18 és 25 év közöttieket érintette. A 17 év feletti sorköteles férfiak sorozását (katonai nyilvántartásba vétel, egészségügyi vizsgálat), a Magyar Néphadsereg területi Hadkiegészítő Parancsnokságai szervezték; egy ilyen (a siklósi járási kieg. pság) volt a munkahelye. (Kis kitérő: a sorozás nem tévesztendő össze a sorosozással – a sorozás hagyományosan komoly dolog volt és lényegesen befolyásolta a fiúk életét, nem úgy, mint ma a sorosozás…) Én a ’62-es sorvány részeként 1962-ben jelentem meg a járás több száz újoncjelöltjével, és sorozóbizottság előtt adtam számot arról, hogy testileg-lelkileg megfelelek-e a majdani fegyveres szolgálatra. A (be)sorozott fiataloknak számolniuk kellett azzal, hogy 1-2 éven belül be is hívják őket sorkatonai szolgálatra; 18. életévük betöltése után bármikor, a mozgósítási ütemterv szerint. A sorozás is meg a behívás is a sorkatonai szolgálat letöltésére felszólító, kötelező érvényű behívó(parancs) kézbesítésével kezdődött, mely idézés megjelölte a jelentkezés idejét és helyét. Az utóbbi rendszerint egy – a lakóhelyhez közelebb eső – nagy befogadó képességű intézményt (iskola, művelődési ház, sporttelep stb.) jelentett. Városkámban (Siklóson) a járási kultúrházzá avanzsált egykori Pelikán szálló báltermében fogadták a leendő harcosokat…

1930-as évek. A szovjet Vörös Hadsereg sorozóbizottsága – és Sztálin – előtt (akkor még nem voltak divatban a ’koedukált’ bizottságok…)

A sorozóbizottságban elsősorban katonák ültek (apám és kollégái), orvosok, egy-két rendőr, pár civil a párt- és KISZ-bizottságtól, tanácstól, a sportegyesülettől – köztük hölgyek is (isten bizony, a nőtanács is eljött számba venni a legények elejét !). Ezt azért is fontos tisztázni, mert a leendő hadfiak a hatalmas bálteremben ’egyenöltözékben’ sorakoztak, vonultak, válaszoltak a kérdésekre, stb. Az egyenöltözék az ’alul semmi, fölül semmi’ anyaszültség volt – azóta sem láttam annyi meztelen fiút egy rakáson (a nőtanács küldöttei, az ápolónők, a szoknyás párt- és ifjúsági vezetők se igen – those were the days, my friends). Tíz perc után megszokta az ember a nudizást, és a legkisebb zavar nélkül válaszolt akár a bonyolultabb politikai kérdésekre is… A nagy erotikus dzsembori után fölöltözhettünk, és csapatosan megszálltuk a környékbeli kocsmákat és egyéb becsületsüllyesztőket, megünneplendő eljegyzésünket a férfivá válást jelentő katonai szolgálattal.
Az igazság kedvéért megjegyzem: én ’hábszakszol’ minősítést kaptam, ami azt takarta, hogy békében nem voltam jó semmire, de háborúban már szakszolgálatra alkalmasnak tartottak… Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy nem kellett bevonulnom, se a teljes 2-3 évre, se a ’rövidített’ egyéves egyetemi előkészítőre vagy tartalékos képzésre – nyugodtan végezhettem felsőfokú tanulmányaimat. Nem tudom, mennyi volt ebben édesapám segítő közreműködése – és már nem is tudom erről kifaggatni. Így hát sorványomnak a haza védelmére soha ki nem képzett tagjaként kaptam meg az elbocsátó szép üzenetet, az obsitot…