ÁLMAIM MERNEK HINNI

Az internet ránk zúdította versözönben nehéz olyan szerzőt találni, aki egyértelműen kiemelkedjék a többi közül. Nagyon hűnek kell lennie önmagához annak, akinek ez sikerül. G. Menta Éva költészete ilyen. Második kötetét olvasom, a fenti címűt. Nevével, verseivel már találkozhattam korábban a facebookon. (Lám, ott is teremnek gyöngyszemek!)
Először nem is értettem verseit. Annyira hiányosak, annyira szűkszavúak, sejtelmesek lennének? vagy csak rád bízzák, találd ki a többit?
Ezt próbáltam megfejteni.
Verseivel válaszol kérdéseinkre, amiket soraival kelt bennünk. Már első versével (A legszebb bónusz) a halállal, a halál feltámadásával sokkolja az olvasót. S bevezet abba a világba, amit ő sem ismer egészen, mégis ezt akarja nekünk elmesélni úgy, hogy harapófogóval sem lehet belőle többet kiszedni annál, amit elárul nekünk… De útjelzőket állít, nyomokat hagy, hogy őt követve a vers- és érzésrengetegben odataláljunk hozzá…
A hiányt az alábbi szótársításokkal érzékelteti számos versében: hozzád lop; hozzám rajzoljalak; hozzád halok; hozzánk született; hozzá ígér; hozzád szór; hozzázár…
Az első testvér után tíz évre „nem várt érkezésem” kíséri útján. Az elfogadás utáni vágy, amiben „fellazítja lépteit”, azokat a tüneményes, de fülledt, zárt ablak mögötti lelki harcokat sejteti, amit örökölt? kapott? nem tudni pontosan. „mert a hiány /hozzánk született /arasznyi öröm” – áll a Hiány c. versében. Vagy „Ha /elveszítelek /csak térdepelni enged / hiányod” – írja a Ha c. haikujában. Mintha Istennel, annak hiányával, de mégis tudatával, majd elveszettségével, a MAMA elvesztése miatti bánattal, lelkiismeretfurdalással küzdene a versek mögött, szabadon hagyva az értelmezést. A tünékeny, a megfoghatatlan legpontosabban a Káprázat-ban válik nyilvánvalóvá számunkra. Tetten érhető, látnunk engedi, hogyan tekint a világra a költő: „leárazott utcahossz / holt házak léptei / kihámozott mosoly / szétveti ujjai közt / aztán eltűnik”. Fájdalma „megbukott bocsánat” (Képek), „bilincs és pecsét/ szomjazza napjaim/ sóhajom sóhaja/ … úgy követel úgy követel/ valószínűtlen valószínűn fénylő / lelkén borzolt / nász / a Magány” (Otthon úgy szól). Képzelt felmentés c. verse mégis a reményé, hogy A másik aggódás másik áldozat-ban elmondja: „én mégis hiszem azt a kicsi szót”. De nincs könnyebbülés, a küzdelem nem marad abba, mert „halott szobám falain / felsírt szöghelyek” (Megkövesedett könnyek), és az imáról kimondja: „magamhoz / hozzád számolt levegővétel” (Már nem nyom tudatlanul), de átéli a feloldozott örömöt is: „ahányszor ünneplőben… / kiáltva ott álltunk/ kettőnk arcára kiírt / a legszebb ígéret” (Mindig).
Egyszerűbben érthető verseiben (Nesztelenül, Sóhajtás, Tántorgó, Végső, Nem várt, Találkozás) életének tragikus eseményeit érhetjük tetten, hogy a kötet végére elérkezzen az édesanya és bátyja elvesztése feletti bánatának elengedéséhez, (Évforduló, Helyettem is, Várásom, Te-Érted), anélkül hogy kitörlődne belőle: „mert úgy rakódik/ nemcsak ilyentájt/ a hozzámszűkült fájás is/ megtagad/ az elveszett baboskendőm/ álmomban rám-talált/ mára tán eredetibb a sapka/ a nagybácsi is meghalt/ szökőnappalok/ sort állva számolnak/ találgatva hátha mégis/ ha szegény az ember/ az a párnap még igaz is lehet/ jöjjön édesanyám”.
Nem könnyű versek ezek, nem adják könnyen magukat. Nem is tudtam valamennyit „megfejteni”. Számomra annak az embernek az alakja körvonalazódik belőlük, aki mély hitéleti válságokon jut keresztül, azzal pedig, hogy nem nevez mindent néven, sokkal többet közöl velünk. G. Menta Éva ismeri a szó alatti értelmek mélytengerét, úszni hív benne, hozzá rajzol bennünket is. És a kérdésre: „tévedhetünk-e kitárt karján/ izzó halandóságon ténferegve/ rontani óvni mennyet és poklot” (Ahogy a Példázat), a Csillagodra hajol-ban már megtalálja a választ: „azon a lábnyomon/ felismerésünk vágyott/ rejtelem/ add még”, és a Dehogyis hívják című biztosan tudja is: „ereimben te élsz és én majd/ hozzád halok”.
Egyéni hangja van. Verseire sok között rá lehet ismerni. Első, Daloló felhők c. kötete (Rím Könyvkiadó, Budapest, 2018) után most a másodikkal jelentkezik az AB-ART kiadónál, (Győr-2018). A kaposvári kötődésű, erdélyi gyökerekkel rendelkező G. Menta Éva pár éve közli verseit, az erdélyi Parnasszusban, különböző online fórumokon. Tehetségére felfigyelt Mátyás B.Ferenc, Saitos Lajos, Boér Péter Pál is, aki románra fordított belőle, de fordítják már szerbre is. Publikációk: Szőrös Kő Online, Litera-Túra Irodalmi és Művészeti magazin /Angyalhaj Antológia; Kapui Ágota az Art’Húr GONDOLA internetes oldalán mutatta be a költőt. Készül harmadik kötete is. (Nászta Katalin)

G. Menta Éva verseiből

Megkérdezték tőlem, mit jelent számomra a vers ?

**************************** ***************************

Vak ember fájó lelkének
hiánya a fény felé

 

A meghagyás hosszú álma

szomjas muzsika
lelkünk úgy oson
örökölt gyökereink
tékozló rontásain

míg rakosgatjuk
hamis értékeink
polcaink
fölös rajzása

egyszer melléd ér
hozzád lép
az az érzés
amit láttál
érte láttad

urunk, bár törvényeid
föntről nézzük
az érkezés
idején add
hamvak örökségét
fenyőgerendán angyalok táncát

 

Dehogyis hívják

azóta csönddé vált
édesen / keserűn
mert keretbe foglalva
mintha nem is gondolnánk

ezer látomás bevésett útjai
méghogy ki látja
vakon futva
tükrös szemeink sápadt keserűség
hívhatom naponként
hogy vajúdjon
nyithatatlan börtönöm

hajad fénye az utolsó csengetésem
ereimben
te élsz és én majd hozzád halok

 

Égi ígéret

holt könny
az a kézfogás
elsőnek érkező
ahol megtalál
fáradó utak sodra
ahol napokat kér
végeérhetetlen
kettőnk karján
egyetlen ajtó
világ tövében
kinyílt messzi
hol hozzánk bújik
utolsón

 

Helyettem is

kitalálják az évek
az emlékezést
amikor fontos és minden úgy
ahogy az
egyforma tekintet

ahogy néz felé néz
kettőnk asztalán révedezve
az a több

A nekem felírt
szégyellt néhai
zsarnokság
mert

elengedés jutalma az a
messzeség, ahol

*********

… hozzáértem kitért
érintettem visszakért
öleltem hozzámért

 

Nagymama szombaton imádkoztál

 

magas tornyaim
öledre
csavarodó félhomály 
elhagyó világ
visszahozhatatlan 
reggelek
fakult ajkad utolsó
mosolya

kezed fáradt verejtéke
üres csomagok
végtelen siratófal

megfáradt pilláink
Erdély könnyei
hazám hazád
jel maradt

kitakart sírhalom

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ