Egy visszafogott tangó
dobog fülében folyton,
maradéka a kimúlt szépnek,
van helyett csak a volt,
mint szétfoszlott szmokingból
átmentett folt.

A ritmusra kimódolt lépések
valahogy fennakadtak
a párás tekervényeken ,
azokon csüng reggelente,
mikor még olvashatók
a kerekded jelek –
aztán ismét lehull puhán,
mint fáradt szemhéj
a füstös megszokás.

A város történelmi
központjában ő a patina,
a felemelt ujjú,
sokat skandált aforizma –
néha bekísérik a fertőtlenítőbe,
aztán tovább éli a próféciákat.