Fényi István: Klágenfurt

Abban az utcában, amelyik a tóhoz vezet,
egy kiskocsmában idegenlégiós
pacákokkal ittam a pocsék sört, régen, a háború
végén. – Hülye vagy, ne melózz,

gyere, kisapám, világot láthatsz egyszer!
– Világot? S ha, mondjuk, élni kell?
– Forduljon fel az egész vacak,
házaival, barmaival, hiteivel!

Összegyűrt kis emberek voltak, éhesek,
elszántak, s talán vadak,
holtukban is kaparják a földet
valamelyik kontinens alatt.