A vébé odalett, a nyár teljében – igazi uborkoaszezon ez. Lám, már a Titanic is előjött mint örökzöld téma. Már csak a kicsi zöld emberkék, a Loch Ness-i szörny és társai hiányzanak. De mi is fejet hajtunk az idők szava előtt…

Köztudott, hogy az óceánok titokzatos kék mélysége, nemcsak fűszernövényeket, porcelánokat, posztókat, ékszereket, dísztárgyakat, parfümöket és sok más egyebet is szállító kereskedőhajók, valamint hadi- és kalózhajók sorát rejti. E hajók többsége – melyeket napjaink lelkes (profi és amatőr) óceánkutatói feltárnak – olykor bizony szomorú, mégis izgalmas történetet „mesélnek” el. A Titanic – az óceánok mélyén szunnyadó roncsok közül – nemcsak a méretei miatt – tartozik a „legek” közé. A brit óceánjáró, a 29 gőzöst üzemeltető White Star Line brit hajózási társaság egyik büszkesége volt, amely „testvéreihez” (Olympic, Britannic) hasonlóan elképesztő méretekkel bírt, és mindenkit lenyűgözött (és nyűgöz le ma is.) A hajótestet ugyanis 269 méter hosszúra, 53 méter – a vízvonaltól a fedélzetig közel 19 méter magasra – tervezték. A kora csúcstechnológiáját képviselő, 1000 tonna súlyú jármű vízkiszorítása 66 ezer tonna volt. A 11 fedélzettel bíró Titanic – amelynek óránkénti sebessége elérte a 45 kilométert – impozáns külsejéhez persze pompás belső is járt, amely – többek között – az írországi mesteremberek keze munkáját dícséri. Az első osztályú, elektromos világítással felszerelt lakosztályokban, két hálószoba, kényelmes bútorokkal berendezett nappali, és minden igényt kielégítő dupla fürdőszoba is tartozott. A lakók kényelmét szolgálta a zártláncú telefonrendszer is, de az abban az időben még kuriózumnak számító konditerem is, ahol az utasok a legmodernebb testedző eszközökkel „kínozhatták” magukat, vagy ha sétálni szerettek volna, akkor ezt a lakosztályokhoz tartozó külön fedélzeten megtehették. Valószínűleg így tett Margaret “Molly” Brown; Bruce Ismay a hajótársaság elnöke; Washington Dodge politikus; Dorothy Gibson filmsztár; Edith Rosenbaum, divattervező, valamint Madeleine Astor, John Jacob Astor második felesége és Rothes grófnő is, akik valamennyien túlélték a katasztrófát. Lillian Asplund – aki egyébként az utolsó USA-beli túlélő volt – három bátyjával, apjával, édesanyjával és öccsével utazott a hajón. Azonban e népes család közül csak az édesanya, a 3 éves Félix, és az akkor 5 éves Lillian élte túl a szerencsétlenséget. Charles Joughlin pék, a megivott töménytelen mennyiségű alkoholnak köszönhette az „életét”, ezért nem lett „kutya baja” sem a jeges vízben. (Ha már a kutyáknál tartunk, gazdáival 9 eb is utazott a hajón, de csak 2 menekült meg.) A már említett – „elsüllyeszthetetlen” becenévre hallgató Molly Brown egyébként az első túlélő volt aki, a Titanic segítségére siető Carpathia fedélzetére lépett, az utolsó pedig Charles Lightoller másodtiszt, aki a személyzet közül (a legmagasabb rangú túlélő) volt. Egyébként a legénységből haltak meg (688) a legtöbben, köztük a Edward John Smith kapitány is, aki pályájának megkoronázásaként tekintett erre az útra, hisz éveken keresztül mindig ő volt az, aki a megépült új hajókat első útjukon irányította. Henry T. Wilde legfőbb és William Murdoch elsőtiszt szintén a katasztrófa áldozatai lettek. Adolphe Sealfeldnek, a parfümgyárosnak – aki közel 70-féle parfümből álló kollekciójával igyekezett az Egyesült Államokba – csak a parfümös fiolái menekültek meg, ezeket számos kiállítás részeként, sok egyéb tárgy mellett sokan megcsodálhatták világszerte – ő maga a hullámsírban veszett oda. A rádiósszobában tevékenykedő Jack Philips sem élte túl a szerencsétlenséget, továbbá a hajón szolgálatot teljesítő két orvos, dr. O’Loughlin és helyettese dr. John Edward Simpson sem. A Titanic 2223 utasa és tengerésze közül 1517-en haltak meg a katasztrófában. Persze akadnak olyanok is, akik „szerencsésebbek” voltak, bár jegyük volt a Titanicra, egyéb okok miatt mégsem utaztak el. Ilyen volt a White Star anyavállalatának gazdája, John Pierpont Morgan milliárdos iparmágnás, bankár és befektető, aki üzleti ügyeire hivatkozva mondta le az utat, vagy a csokoládéiról elhíresült Milton S. Hershey, aki végül felesége betegsége miatt nem lépett fel a Titanic fedélzetére. Mivel a Titanic szikratávíróit és rádióit a Marconi Company üzemeltette, ezért az első útra természetesen a „rádió „atyját”, Guglielmo Marconi Nobel-díjas olasz fizikus-feltalálót is meghívták, azonban ő visszautasította a lehetőséget. A milliárdos playboy, Alfred Gwynne Vanderbilt is az utasok között lett volna, ha nem hosszabbítja meg európai vakációját. Edgar Selwyn, a XX. század első felének híres színésze, aki drámaíró, rendező és producer is volt egyszemélyben, és az MGM elődjének, a Goldwyn Pictures megalakításában is részt vett, annak köszönheti a „megmenekülését”, hogy ott szeretett volna lenni a brit drámaíró Arnold Bennett új darabjának ősbemutatóján.
É 41° 43’ 30’’; Ny 49° 57’ 2’’ – e koordináták jelölik a 3821 méter mélységben az Atlanti-óceán fenekén a több mint 100 évvel ezelőtt, 1912. április 14-én elsüllyedt óriás luxushajó, a Titanic roncsainak pontos helyét, amit 1985. szeptember 1-jén, 900 km-re Új-Fundland parjaitól, dr. Robert Ballard fedezett fel. Az óceanográfus eredetileg a haditengerészet két elsüllyedt atomtengeralattjárójának (USS Scorpion, USS Thresher) felkutatására készült, helyette azonban – az első és egyben utolsó útjára induló – Titanic hajótestének két részre tört roncsait találta meg.
Mint látható, az e koordináták alatt fekvő Titanic – jól ismert, szomorú története, a felsorolt számok és adatok tükrében is érdekes képet mutat. Ezt számtalan dokumentum- és játékfilm próbálta meg bemutatni, kezdve az 1996-os, Robert Lieberman-féle filmes feldolgozástól, a talán közismertebb egy évvel későbbi James Cameron-féle Titanic-ig, a 2005-ös angol dokumentumfilmen át, melyet William Lyons rendezett, egészen a 2012-es Jon Jones-féle kanadai-angol-magyar kooprodukcióig. (Azt, hogy James Cameron vonzódik az óceánok rejtelmes világához, már az 1989-es A mélység titka c. filmjéből is kiderül. Nemrében pedig másodmagával merült le a Mariana-árok fenekére, hogy ott felvételeket készítsen. A Titanicról napjainkban készített 3D-es felvételeknél, amellyel a hajóroncsot feltérképezték szintén részt vett a direktor.) A filmek mellett – új és újabb kiállítások nyíltak, melyek a katasztrófa okait is vizsgálgatták. 2007-ben például „Eredeti leletek – igaz történetek” címmel, Közép-Európában elsőként Budapesten mutatták be Titanic óceánjárón talált tárgyakból összeállított tárlatot. Az észak-írországi Belfastban – a hajó építési helyén – nemrégiben nyitotta meg a kapuit a Titanic Belfast látogatóközpont, de a SeaCity Museum is izgalmas tárlattal várja a látogatókat Southamptomban. Nálunk a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum ad helyet a Titanic 100 című kiállításnak. E kiállításon többek között – a Stern Stúdió és a Mid Atlantic Films jóvoltából, amelyek a Magyarországon forgatott Titanic című televíziós sorozat díszleteit és kellékeit kölcsönözték – a Titanic fedélzete is megelevenedik. A Múzeumok éjszakája program keretében június 16-án a Nemzeti Múzeum is Titanic-programra készül, és a Kresz Géza Mentőmúzeum a nyáron nyitja meg Titanic-kiállítását.
A filmeken és kiállításokon túl könyvek sokasága is segíthet a tragikus történet „megértésében”. Walter Lord (aki egyébként Titanic tragédiája helyszínének „közelében” tarózkodó Californian kapitányának a fia) A Titanic pusztulása címmel jelentette meg könyvét, amely a túlélők elmondása alapján született. Az egyik túlélő, Jack Thayer Egy túlélő története címmel írta meg emlékeit. S.O.S. Titanic címmel pedig Dékány András írt regényt. Lengyel Árpádnak, a száz éve elsüllyedt Titanic utasait mentő Carpathia hajóorvosának életéről, munkásságáról nemrégiben jelent meg egy kötet A Titanic árnyékában címmel, amely annak a napnak az eseményeit próbálja meg felvillantani, amikor az óceánjáró katasztrófáját követően a magyar orvos két kollégájával együtt 705 ember életét mentette meg. A könyv szerzője – a 26 évesen kalandvágyból tengeri szolgálatra jelentkező fül-orr-gége szakorvos, Lengyel Árpád unokája – Reich Márta, társszerzője pedig Balogh Tamás hajótörténész volt. A Carpathia egyébként 1912. április 11-én indult el New Yorkból, több mint 700 utassal a fedélzetén a Földközi-tenger, illetve Magyarország felé. A hajót Arthur Henry Rostron kapitány irányította, aki bár 27 éve szolgált a tengeren, csak három hónapja volt a Carpathia parancsnoka. A Carpathia – amely 58 tengeri mérföldre volt a luxus óceánjárótól – április 14-én fogta a Titanic S.O.S. jeleit, valamint a korábban használatos CQD jelsorozatot is, melyek arról adtak hírt, hogy a Titanic jégyhegynek ütközött és süllyed. (A legendák – amelyekből a Titanic esetében persze több is van, arról szólnak, hogy a Californian hajó közelebb tartózkodott a Titanickoz, mint a Carpathia, de előbbi rádiósa elaludt és nem továbbította a vészjelzést hajójának kapitánya felé.) Így végül a Carpathiára hárult a feladat, hogy a túlélőket megmentse. Egyébként nemcsak a hajó személyzete, de a Carpathia utasai is részt vettek a mentésben, akik felajánlották ruháikat és egyéb használati tárgyaikat a zúzódásoktól, hidegtől és leginkább a lelki megpróbáltatástól meggyötört Titanic utasainak, akik több órán át fagyoskodva, a csónakokba kuporodva, sírva, vagy döbbent csendben nézték végig, amint a hatalmas luxushajót elnyeli a feneketlen óceán. (Mint ismert a hajóra végül jóval kevesebb mentőcsónak került, így ha azokat teljesen meg is töltik, akkor is csak az utasszám 57 %-át tudták volna megmenekíteni. Azonban az első csónakokat félig üresen eresztették a vízre.) A hajón tartózkodó három orvos – köztük dr. Lengyel Árpád, aki a fedélközben dolgozott – rögtön munkához látott, amint az első túlélő négy óra után tíz perccel e mentőcsónakokból a fedélzetre lépett. Lengyel Árpádot – aki a három doktor közül egyedül rendelkezett mentőorvosi képzettséggel – nagyon megviselte a látvány, pedig tapasztalt szakember volt, hiszen az I. világháború idején a mentővonat katonaorvosaként már láttott súlyos sebeket és hallott nyöszörgő, haláltusájukat vívó sérülteket. Borzasztó látvány és megfeszített munka várt a doktorokra. A hajó 16 ágyas kórterme és fertőzőbeteg- kórháza megtelt, utóbbiban a Carpathia betegeit feküdtek. Lengyel Árpád a szörnyű tragédia emlékét eltemette magában. Soha többé nem szállt hajóra, csupán hivatalos felkérésre évfordulók idején, orvosi szemszögből beszélt róla. A Titanic katasztrófájának 100. évfordulójára megjelent már említett könyv sajtótájékoztatón, a hős magyar doktor unokája, Reich Márta úgy nyilatkozott: „Visszaemlékezéseinek az egyik legérdekesebb pontja, hogy a rendkívül hideg idő ellenére szinte egyáltalán nem volt hűléses megbetegedés, törés, zúzódás viszont annál több és szinte kivétel nélkül minden utas sokkos állapotban volt”.

Mint az elején említettem nagyon sok hajó nyugszik az óceánok felszíne alatt, ám – a nemrégiben az UNESCO védelme alá került Titanic az egyetlen, amely – leginkább megmozgatva az emberiség képzeletét – könyvek, filmek, kiállítások „sztárja” lett. Az biztos, hogy a méreteiben és nevében is hatalmast, fenségest jelentő hajó még a következő századok nemzedékének is tartogat szomorú „titkokat”, hisz a technika fejlődésével egyre több – az óceán víztükre alatt nyugvó – rejrélyre derülhet fény!

Forrás: Megjelent az Orvosok Lapja (MOK) 2012/5. számában / ujnepszabadsag.blog