Utassy József három verse

Úti dal

Mindenütt kék az ég
szürke az út a portól
két lábon jár a svéd
ugyanannyin a mongol

Mindenütt kék az ég
szürke az út a portól

Ne kongjon a fazék
erre csak erre gondol
a finn a dán az észt
Szófia Párizs London

Lobogót, szentségtartót vinni:
de jó is volna hinni, hinni!

Fölesküdni istenre, pártra:
hátha megváltanának, hátha!

Rámeredni, míg döng a dogma,
hatalmi hókuszpókuszokra.

Végül csalódni, pórul járni,
S a szent Bibliát földhöz vágni.

Ellobbantál közülünk fényesen
Gizike, tüneményesen.

Voltál a magány vakmerő lánya,
karcsú alkonyat, ideges nyárfa.

Gondtól fekete, gyásztól ében
menyecske a halál ölében.

És hazádban is hontalan, árva.
Nézd, a tébolydák ajtaja tárva –

Te Drága, Te Drága, Te Drága!

Forrás: Szép versek, 1984, Magvető

2018. július 20.