Műszaki értelmiségi lévén, közel áll hozzám a gondolatok tömör (lakonikus) kifejezése, amilyen a haiku is.
Rövidsége ellenére, mégsem könnyű haikut írni, a pillanatnyi képet tömören rögzíteni úgy, hogy az olvasó is részesévé válhasson az alkotó folyamatnak, a nagyot megragadni a kicsin keresztül.
A téli hideg kegyetlenségét bemutatni egy szomjas verébbel, amelyik nem tud inni a befagyott tóból:

Csillanó tóra
szállt le a szomjas veréb.
Fagyott víztükör.

Az olvasót bevonni az alkotás folyamatába úgy, hogy rákényszerüljön a haiku továbbgondolására, Basó szavaival: „a harang egyhangú kongása után fülünkben még hosszan zúgjon ez a hang…”.

Madár álmodik
templomi harangon.
Kavics száll felé.

Itt az olvasó vagy hallgató rögtön továbbgondolja az események sorozatát, amint a kavics megüti a harangot és felriassza a harangon alvó madarat, így a hiányzó rész az olvasó fejében áll össze s részesévé válik az alkotó folyamatnak.

Első haikum ezelőtt 15 évvel jelent meg, egy haikusor formájában, amelyben megpróbáltam érvényesíteni a haiku lényegét: egy banálisnak tűnő természeti kép ábrázolásán keresztül mélyebb filozófiai tartalmat közvetíteni:

Egyszer utánad
is eljön a szél, ne félj
és földre ledönt.
*
Suhogó ágad
hűvösségére, senki
nem emlékszik majd.
*
Fészeklakóid,
csörtető zuhanásod
szétcsiripelik.

Itt a szél által bármikor kidönthető fenyő sorsáról és a fészeklakói közötti viszonyról van szó, de a mélyben az emberi élet párhuzama fut, amelyik bármennyire is nagyszerű és fennhéjázó, mégis nagyon törékeny:

Lámpások vagyunk
istenek ösvényein,
örök sötétben.
*
A fényes dacunk
csúfosan kialszik egy
viharos éjben.

Mindezekért a ,,multum in parvo’’ lehetőségekért próbálom kifejezni magamat ebben a versformában is, ezért szeretem a haikut.

---

* A szöveget az idei Cédrus Alapítvány által meghirdetett Haikura, haibunra várva című pályázat díjazó ünnepségére írtam (ami Budapesten volt), ahol hét haikum lett díjazott.

1. Demeter Maria:
   2018. július 21. 12:37

   Egyetlen haikuval el lehet indulni felfedező útra,aminek soha nincs vége.

2. Csata Ernő:
   2018. július 22. 05:51

   Kedves Mária, köszönöm, hogy olvasta. Így igaz, mindig számtalan felfedezőút áll előttünk és bármelyiken indulunk annak nincs vége.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ