A szerző grafikája

Mondd, szeretsz te engem?
Úgy, mint vénülő asszonyodat?
Akinek a szíve szaporán, ütemesen ver,
még ha a körítés rozogább is mostan?
Zavar-e, ha vágyam átölelne
anélkül, hogy bármit is akarna,
azon az egyen kívül,
hogy szíved dobbanását meghallja
és odacsússzon a kedve melléd
megsimogatva törődött kezed?
Sokszor sajnáltalak,
mikor a fiatal nőket figyelted,
mint aki úgy érzi kihagyott
valami nagyon jót, nagyon szépet.
Tán így is volt, de látod
azok a lányok is megvénültek,
s mindnek volt valami rigolyája.
Te az enyémet viselted.
Most visszanézve, látom
ez illett hozzánk, így volt a könnyebb 
egymáshoz nőttünk, 
a mezőn két fa ága
azok közös virága –

2018-06-18