és aztán, pénzt ide gyorsan,
jönnek a vállalkozók, a templomot
felépítik szempillantás alatt,
komám, te ne szólj bele, hogy
mondhatsz ilyet, bocsáss meg,
meg se hallottam, méghogy
inkább iskolát, lakásokat,
hát kórházakat nem kéne-e,
mikor csak fogy, egyre fogy az ember,
jobb lesz, ha befogod a szád,
mit gondolsz, ha honatyáink nem
harcolják ki azt a kevéske pénz is,
családomnak, gyermekeimnek
mit mondok, talán ennyire ne
nézzen minket hülyének senki se,
hol templom van, ott pénz van,
ott laknak a szentek, lám,
hányat is soroljak fel neked,
Isten engem is úgy segéljen,
esküdni nem mernék, de
hiszem, hogy gondolataimba
besegít egészen,
innen a pénz, életem mit sem ér,
ha nem dolgozhatok, mert munka
az lenne ugyan bőven, csak éppen
azt nem a szegény ember fizeti
se felibe, se egészben,
nem mondom el többször,
kell a templom,
csakis a jó nép nevében kéri azt minden
lelkész, atya és akárki is,
oda templom, kolostor kell az áldóját,
szép ára van, megfizetik tisztességesen,
s ha már itt tartunk, helyenként
jól jönne még nekünk egy-egy katedrális,
éhbérért eszébe ne jusson
kiagyalni valakinek mindezt,
az éhhalál küszöbét,
cserébe a menybemenetelért,
esküszöm neked, előleget le,
felibe felvállalom,
az iskolákkal, kórházakkal hagyj fel gyorsan,
megsegít minket az Isten,
nehogy azt mond, igazam nincsen.