Nászta Katalin: Apály
ahány ember
annyi arcát mutatja neked egy ország
összetéveszteni nem szabad a sorssal
az saját
élni valamiért kell
nem valami ellen
nem darabra mérik
sem kilóra
színe sincs külön
hogy egyiknek piros
másiknak sárga volna
talpad alatt a föld pont annyi
mint nekem
vagy pár centivel hosszabb
a koporsót is ránk szabják
abból is egy jár
ha soknak kell, gödröt ásnak
vagy tengerbe temetkeznek
nem tudom minek a tülekedés
előbb-utóbb sorra jut mindenki egyszer
csak ülni szeretnék a tengerparton
kavicsokat gyűjteni
ha levonult az ár
2018-06-23
Pusztai Péter rajza