B. Tomos Hajnal: (szobrokban élünk)
nyitott szájukban
a valaha fogolyként menekülő
segélykiáltások
karjaikban
az elindult ölelések
lendület-halála
száradni kitett
combok lefolyó fürtök
hulladék-kupaca
ott árnyéklik bennük
a kimúlt küzdelem,
az anyagba temetett
mégis-életünk
Pusztai Péter rajza