Szente B. Levente: Nyár-emlékek

Reveláció

kiszámíthatnánk,
hol ér földet a fáról földre koppanó levél –
de minek

Tűzbenéző

a kivágott fák
tűz-szelleme, magányunk tar féltekén
szemünkbe váj

A mindenség

porszemben lakik a mindenség –
tükre, mása égi önmagának,
régi, szavak nélküli imáknak

Sarj

sírás, nevetés.
aranypánt Isten homlokán –
befejezetlenül.

Szerelmesen

a kökényvirág
meztelen –
mezítláb, csak én.

Remény

madárka fürdik.
szép zongorafutam, esőcseppekben –
didergő szivárvány.

2018. július 24.

káfé főnix