Faluvégi Anna: Selyemlepke
selyemlepke életem
volt legrosszabb élményem
mire szárnyalhattam volna
lett belőlem száraz hulla
a fákat míg megismertem
levelek közé repültem
bujtott a felfedezés lángja
szénné égetett a máglya
a sors tüze
füstté karmolt
nem került el
folyton számolt
és már első éjjel tudtam
tizedik nap a ravatal
élhetek de keveset
kinek fáj az életem
miért kell a születés
ha a selyemlepkényi lét
egy lobbanás alatt elég
Pusztai Péter rajza