Nászta Katalin: Térfoglaló

A szónak is kell a színpad.
Emelkednie, hogy felhangozzék.
Mint terített asztalon a levesestál
amiből gőzölög a pára,
s orrod finom illatok csiklandgatják.
A szó alá is tér kell, hol megállhat.
És színe lesz a helytől, honnan hangzik.
És íze lesz a szájtól, mi kimondja.
És rangja lesz a laptól, mely lehozza.
S tán szöget üt a fejbe, ki olvassa.

2018-06-17

2018. július 24.