Az 1919-ben kikiáltott és 133 napig létezett Magyar Tanácsköztársaság tényleges vezetője Kun Béla (1886–1938?) volt, aki 1904-ben, félbeszakítva kolozsvári jogi tanulmányait a „kincses városban”, és kezdett Nagyváradon újságíróskodni. Még kolozsvári tanulóévei alatt Ady Endre ismertette meg budapesti baloldali értelmiségi körökkel. 

Középiskolásként 1902-ben belépett az MSZDP-be, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Az első világháború „félidejében”, 1916-ban orosz hadifogságba esett, az 1917. októberi forradalom után az ő elnökletével alakult meg a bolsevik párt magyar csoportja. Petrográdba, majd Moszkvába utazott, Leninnel is megismerkedett, aki utóbb több ízben élesen bírálta a nézeteit.

Budapesten Kun vezetésével alakult meg 1918 novemberében a Kommunisták Magyarországi Pártja, amely a Tanácsköztársaság kikiáltásával ténylegesen átvette a hatalmat. 
A proletárdiktatúraként aposztrofált államban történtek ugyan lépések a proletariátus körülményeinek a javítására, de a lakosság többsége a diktatúrára emlékezett, ennek hatására a vidék szinte teljes egésze és a főváros polgári rétegeinek nagy része is elfordult a tanácshatalomtól. Kun 1920-ban Moszkvába emigrált, ahol később a Kominternben tevékenykedett: az agitációs és propagandaosztályt, a közép-európai, majd a balkáni titkárságot vezette. Sztálin parancsára 1937-ben letartóztatták és koholt vádak alapján halálra ítélték. 

Sztálin halálát (1953) követően Kun Bélát rehabilitálták, s ottani szokásoknak megfelelően ezt utcák, intézmények névadásával is jelezték. Így kapta meg Leningrád Kupcsino kerületének egyik új, 2,3 kilométeres főútvonala is Kun Béla nevét, más kelet-közép európai kommunista vezetők és „testvéri fővárosok” társaságában, Kun „utcája” például a Bukarest utcát kapcsolja össze a Szófia utcával.

A Néva-parti metropolis 1991 után visszakapta a Szentpétervár nevet (miközben a megye Leningradszkaja néven szerepel továbbra is), és Oroszország-szerte is megkezdődtek a névváltoztatások. Kupcsino önkormányzata néhányszor felvetette az átnevezés gondolatát, de az ott lakók többségének tiltakozása nyomán a javaslat rendre elbukott. Napjainkban ismét felbukkant a névcsere ötlete, tüntetést is szerveztek a Kun Béla elnevezés ellen, de a meghirdetett eseményre a szervezők sem mentek el. A lakosság (bár az ott élők általában nem tudják, hogy ki volt Kun Béla és a többi névadó), ezúttal is ellenállt.

Annyi „haladás” történt, hogy a környék új metróállomása az eredeti tervtől eltérően már nem az ott vezető utca névadójára emlékeztet, hanem a Mezsdunarodnaja (Nemzetközi) elnevezést viseli. Ez még felidézi ugyan az egykori osztályharcos gondolatot, az egyes épületekben működő kisvállalkozások, butikok, utazási irodák, kaszinók már kevésbé…  

A Krím „fővárosában”, Szimferopolban is létezik egy Kun Béla utca, jóllehet sok helybéli szót emelt már azért, hogy ezt az elnevezést megváltoztassák. 
Egyes források szerint ugyanis 1920 végén a krími félsziget polgári biztosaként Kun Béla szervezte a fehérgárdista Vrangel tábornok hadseregének veresége után végrehajtott tömeges kivégzéseket, sőt részt is vett azokban.
Érvelésükhöz felhasználják azt a tényt, hogy a megtorlásokról értesülve az orosz kommunista vezetés tényfeltáró bizottságot küldött ki, majd 1921 májusában visszahívta Kun Bélát a Krímből.
A folyamodvány szerzői azt kérték a városvezetéstől, hogy a Kun Béla utca kapjon a krími autonómia ukrajnai helyreállításával összefüggő nevet.
Döntés mostanáig nem született az ügyben Szimferopolban, azután sem, hogy a félsziget 2014 óta ismét Oroszországhoz tartozik (a Krímet egyébként 1954-ben adományozta a szovjet vezetés Ukrajnának, az orosz–ukrán egyesülés 300-ik évfordulója alkalmából).

---

Köszönöm Nagy Gábor segítségét, Szilágyi Anna támogatását, továbbá Nagyezsda Gladkih krími fotóit.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ