Nem tél ez – hát egyrészt azért nem,
tavasz sincs – hát másrészt azért sem
folytatom tovább ezt a komédiát.
Karmolok barlangom falára
bunkót, vadászt, mammuttetemet
s egyéb témát: elfoglaltságokat
valami jövő generációknak –
(Hátha eltájolom az intelligenseket.)
Nem eszem, nem alszom sokat:
nem ösztönöz már az első virág sem:
fehér alapon fehér szirom –
(szegényes, megtört fantázia)
le nem tépem – helyén hagyom.
Semmi sem enyém, mert nem érdekel
sem üzlet, sem szerelmi alkalom.
Ki az, ki évente beütemezi
tavaszt jósoló első árnyékomat?
Ki lesz, aki – ha végleg kijövök
lenyúzza bőröm, húsom megeszi?
(másnak vacsora, nekem kín, áldozat…)
Lefogytam – átsejlik bőrömön a borda
s az örökké éhes farkashorda
itt leselkedik, (kinek egy fej, kinek egy láb)
Hát inkább odabent váljak sárga vázzá.
Ezennel felmondok: nem folytatom tovább.

2011. február 17.