Fülöp Kálmán: Az új csirája
A kitárulkozások
árnyékából
elkívánkozik
a lehetetlen, és
összeáll a kép –
önmagát árulja
a szomorú éjszaka,
és megtépázott
magányát az ég
vöröslő keresztjére írja.
Ne próbáld soha megtalálni
keserűséged igazát,
mert a sötétség
hálót sző lelkedben
s a szépet örökre kizárja-
szívedben tombol
az elemek harca,
de már az újat
csirázza ébredésed
a nappalok keresztjére.
Pusztai Péter rajza