Klasszikusok kézfogása: Gyulai Pál

Mit írjak ?

Ostromállapotban élünk,
Mit írjak hát, ugyan mit?
Erről arról egyebekről
Hegedült már szent Dávid.

Szerelemről? . . . baj, de igaz,
Nincs ki engem szeressen;
Az vigasztal, hogy ily folytán
Vannak hej! most sok ezren.

Táncról, bálról ? . . . lányaink most
Táncolni nem akarnak;
Jól teszik, hisz anélkül is
Van tánca a magyarnak.

Fájdalomról, melynek rime
Ezer ah és ezer oh? . .
Ez most igen mindennapi,
S utcán, házban hallható ?

Tudom én már, miről írok,
Rólad irok édes tél !
Kurta benned dél és hajnal,
S hosszú az alkony s éjfél.

Az ember kedvére alszik
S álmodhatik furcsákat,
S gúnyos hangon nem mondhatja:
Akkor lesz az mikor fagy.

Szép nótákat octroiroz
Benned a zúgó szélvész,
A ki hallja nagyot kurjant,
S örömében majd meg vész.

Fehér vagy te, hideg vagy te,
Fényes vagy te édes tél!
Én istenem! beh szép volna,
Hogyha örökös lennél.

Megfagyna előbb a szegény,
Azután majd a gazdag,
S meg nem háboritná senki
A közrendet s nyugalmat.

Azt sem tudnák, ez a világ
Lehetett-e avagy nem,
Nem kellene hirlap iró,
Mégcsak historikus sem.

(1850?)

2018. július 29.