Jött Freud Zsiga fel a mozgólépcsőn,
mintha csak farsangra tartana zsigásdit játszani,
és eszembe jutott régi szegénységem,
amikor napozó nőnek láttam
egy erkélyen veszteglő, fakó papírzsákot.
De miért csak most jön doktor Freud,
most, amikor már
nem tudnék hova ültetni
egy fűszoknyás bennszülött leányt?
most,
amikor tenyérnyi csupasz deréknak
nézem a csinos nők széles nadrágszíját?

Megjött hát Freud Zsigmond
zsebórástól, óraláncostól,
mint nyugati lovegrend
önnön mohácsom megsegítésére,
de a röhejek, álmok, elszólások tárgya,
s a feledéseké
már nem az Édenkert.
nemcsak a bordélyház piros lámpása ég;
már a lét is tabu,
az is rejtett alany.

Budapest, 2011. II. 17.