Egyed Péter: 15. (buborék)*

A halott felett lelke száll
És félhomály oson;
Alkonyfény tükröződik
A nedves zátonyon.

Rebbennek sötét árnyak
A partszegélyeken;
a tengerészek,
mint roppant álmok,
Hevernek a tengeren.

Titokzatosan zúg-suttog
A forrongó iszap,
Hívó halál rikoltoz
Öröktől, napra nap.

Még egyszer halkan borzong
és elnémul a szél;
Elhallgatnak a harangok
A mélység nem mesél.

* A költő 23 Buborék – a Kurszk balladája c. kötetéből. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2007

2018. augusztus 6.

1 hozzászólás érkezett