Kitartás, következetesség. Ezekkel a szavakkal jellemezhető Mirk László tanár úr – aki, Dsida Tarka-barka strófák című versét parafrazálva „abbahagyta régen” az újságírást, miként Kemény János a báróságot, s aki szívvel-lélekkel végzett tanári munkája mellett mindig keresett időt és alkalmat arra, hogy értelmiségiként tudásával, tapasztalatával a közösséget szolgálja. Ezt tette legújabb könyvével is.

Bő másfél évtizeddel ezelőtt közölt Mirk László tanár úr kis eligazító bevezetővel ellátott válogatást moldvai magyarokhoz kötődő versekből a Hargita Kalendáriumban. A 2001. évi évkönyvben közölt írás címe Csokonai Vitéz Mihály Marosvásárhelyi gondolatok című versének zárósora: „S a csángó magyar is polgártársunk lenne!”

A tanár úr akkor leszögezte, hogy a Csokonaitól idézett gondolat, „e nemes szándéktól vezérelt óhaj
semmit sem veszített időszerűségéből az eltelt két évszázad alatt”. S azt is megjegyezte, hogy „lírikusaink közül talán ő írta le először ezt a szót – csángó”. Mirk László szerint „már ő is hallott/tudott róluk, s nemkülönben az utána sorjázó költőnemzedékek nemegy jeles képviselője, mint például Czuczor Gergely (Gegő Elek emléke), Arany János (Szent László-legenda) vagy az éppen most letűnt XX. század egyetemes magyar irodalmából Jékely Zoltán (Az ember ott a legfájóbb magyar), Gellért Sándor (A csöbörcsöki csángó), Kányádi Sándor (Csángó passió), Lászlóffy Aladár (A tanító halálára), Ferenczes István (Töredék egy csángó eposzból) vagy Kovács István, aki Csángók című nagyhatású versével szerepel a hét évszázad magyar versei legújabb kiadásában”. Ezt követően megemlí­ti a csángók által a magyar irodalom­ba „küldött” képviselőit, Lakatos Demetert vagy a kortárs Duma István Andrást.
A kis bevezetőt akkor azzal zárta, hogy „összeállításunkat egy megjelenés előtt álló, csángókról szóló versantológiából” szemezgette.
Ezek szerint tizenhat esztendő kellett ahhoz, hogy a több év munkája eredményeként megszületett kéziratból kötet legyen. A kedvcsináló összeállításban hét vers jelent meg Lakatos Demeter, Ferenczes István, Czegő Zoltán, Kovács István, Magyari Lajos és Gellért Sándor tollából. A tavaly megjelent kötetben – mint címe is mutatja – 101 vers és ének olvasható, az énekehez kottát is mellékelve. A könyv előszavában a szerkesztő „versforgácsok” révén ad ízelítőt a kötetbe válogatott versekről, mintegy felsorakoztatva általuk a szerkesztési szempontokat, koncepciót is. Összesen 52 költő 83 verse olvasható az antológiában, ehhez társul 18 csángó népdal – gyűjtőik a szakma legjelesebbjei közül kerületek ki: Andrásfalvy Bertalan, Domokos Pál Péter, Harangozó Imre, Jagamas János, Kallós Zoltán, Kiss Attila, Moldován Domokos, Rajetczky Benjamin, Újváry Lajos. A dalok kottájának közlését a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja (MTA BTK) Zenetudományi Intézete tette lehetővé, a dalokat Domokos Pál Péter lánya, Domokos Mária válogatta, a kottákat pedig Meszéna Beáta készítette.

„A szemet-lelket gyönyörködtető, ihletett illusztrációk a neves csíkszeredai fotóművész, grafikus, Ádám Gyula munkáját dicsérik, akinél jobban senki sem ismeri a moldvai magyar embereket, falvaikat, szokásaikat, hagyományaikat” – írja a kötet előszavában Mirk László.

Végezetül fogadjuk meg a szerkesztő ajánlását, intelmét: „Szívből kívánom a kedves olvasónak, hogy ne csak öröme teljék e versekben, népda­lokban, hanem általuk még közelebb kerüljenek szívben-lélekben a moldvai magyar testvéreinkhez, kapjanak kedvet arra, hogy kapcsolatot ápoljanak velük látogatásaikkal, és azok viszonzásával fűzzék minél szorosabbra a kölcsönös barátságot. Miként arra példát ad a költő Veress Gerzson a Székely legény éneke csángó testvéréhez című versével: »Székely vagyok. A meg nem alkuvókból. / Te csángó – testvér! Így mondja a vér, / mely összeköt és örök kérdezetlen / e téphetetlen kötésről beszél«.
A Kriterion Könyvkiadó népszerű százas antológiasorozatában megjelent kötet által Mirk tanár úr újból, ismételten figyelmünkbe ajánlja a Csokonai Vitéz Mihály által megfogalmazott követelményt, miszerint: „…a csángó magyar is polgártársunk lenne!”

Sarány István

Forrás: Hargita Népe, Műhely melléklet, 2018. július 27.