Fülöp Kálmán: Hanyatt fekve

Hanyatt fekve
a bevetetlen ágyon –
környezetem sem érdekelt,
pihenni akartam,
egyedül lenni,
és gondolatban
felidézni az éveket.

Zenét hallgatni,
ábrándozni némán,
keresni öreg fejjel
a tovatűnt szerelmet –

és nézni téged
a hajnal könny-szemével,
amíg a nappal árnya
boldog álomba dermed.