Hol vannak azok a villamosok,
a sárgák, vörös színűek,
a barikádszívűek,

a József-piacon az utolsó
favillamos lángol,
Valahogy ittmaradt Európából,
oldalán golyóütötte sebekből
pattog ki a festék;
a fekete szemek a gránitkocka ágyon
(egykor farkasszemek) valaha
„a hatalom inát” lesték vágyón –
„Rohanunk a forradalomba”.

Hajnal van, a lángtól
illő vörös az ég,
csattog a fa, mint az aknavetőtrombita,
pattog a csúzos alváz, akár egy Maxim-ima.

De!… kedves Tanár Elvtárs, itt van
az új, gondtalan alumíniumgondola,
kimegy a líceumkombinátig,
hol készülnek a kis szakemberek,
az ügyesek, a csendesek.

(A költő bemutatkozó kötetéből: A parton lovashajnal – 1978)