Para Olga: Nem szomorkodom többé
Szeretettel Nászta Katalinnak
képzeletben lépkedem
két unoka fogja kezem
a lényed lényege velem
képzelet ó alkotó
a hiányzó Űrt pótoló
két kis lurkó két kis lurkó
a lényed lényege velem
gurul gurul nevetésük
át is ragad a jó kedvük
és már én is nevetek
mit nem ad a végtelen
szertelen Szeretetem
s ragyog két kicsi szempár
megsokszorozódva már
rám ragyogtok a kék égből
zápor zuhan most éppen
de minden képzelt kocka épen
őriz téged s unokáim
ma lennél negyvenegy éves
nem vagy halott élsz nekem
nem szomorkodom többé
átölel szeretetem
ledöntöttem korlátokat
versben is elsirattalak
de olvasóm tábora
annyira megsajnála
hogy most törlesztenem illik
vidám verset fabrikálok
vidámak már mind az álmok
senki se legyen szomorú
ne legyen lelki háború
senki meg ne tapasztalja
milyen mély a pokol bugyra
óhaj ez és szent kívánság
hisz az élet néha válság
de legyőzni csak az tudja
ki legjobban megtanulta
a gyermek kincs
az élet kincs
de ha reményed elhagy
már semmid sincs
már semmid sincs
van remény a gyógyulásra
hinni ebben kötelesség
élni mégis kötelesség
míg élni rendeltetett
tiszteld a szent életet
(Sepsiszentgyörgy, 2018. augusztus 2.)
Pusztai Péter rajza
2018. augusztus 5. 03:11
Megtöltötted örömmel a szívem, kedves Tanárnőm! Köszönöm!
2018. augusztus 5. 09:49
Nagyon szép vers.