Albert-Lőrincz Márton: (Az Olt partján)

Nagy Imre: Forrás c. olajképe alá

Piros-fekete, piros-fekete
a súlyos szoknyák szövete,
szél alája nem szökik,
derékon jól összekötik,
ám a lenge gyolcs, a kelme
vetkőzik a nyári melegben,

ó, székely asszonyforgatag,
piros-fekete nővarázs
az Olt partján,
és ég a nyár…

Az asszonyok:
ó a Nap lefut,
és föltárulkozik a Tejút,
hol vitézlő legények jönnek,
tündökölnek, hazát remélnek,

és itt maradnak,
itt ahol darázsderekú asszonyok
vizet mernek a folyóból,
vizet vesznek korsóikba,
ahogy a rend kívánja Csíkba’,
hisz nemsokára a rétekről
megrakott szekerek előtt
férfiak ereszkednek alá,
le a hegyről s a mezőkről,
víg-keserű örömökről álmodozva,
szikrát hozva jönnek haza –

A kóbor est
versenyt futva
ráomol az Olt menti kisfalura.

Esznek-isznak, ölelkeznek,
fogadnak és fogadkoznak
a fáradt karú férfiak:
jobb időknek el kell jönni,
verítéket letörölni.

Hadnagy József: Sírásók

Nagy Imre Forrás c. festményének ihletésében

Azok a források… hol vannak már,
s hol vannak mind azok az asszonyok,
szoknyájuk alatt jövőt hordozó
kariatidák, kiket hazavár

a csöndes udvar és hűvös konyha,
s a kályhán soros zománcos fazék,
s kertben saláta, uborka, paréj –
és mind friss, amilyen nincs a boltba’…

Virágkoszorú asszonyok fején;
szoknyájuk alatt a szél kotorász,
föllibbenti, mint a gőz az edény

fedelét, majd visszaejti: Nohát,
ennivaló, bor nélkül vagy borral,
s csont-bőrre fogyva koplal a holnap!…

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ