mint aki számigálja a falatot
olyan vagy, ahogy számba veszed
miről írhatsz anélkül, hogy sebeznél
s máris feladtad a költők parancsát
az igazat írd, sohse a tetszőt
amit a szíved sír ki magából
gondoljon bárki bármit erről

de áthúztad előbbi állításod
hogy ne szomorkodj, ne sírj, inkább táncolj
hiszen a világban mindig-mindig bál van
ne vond ki magad a kivont világból
kitaszít az téged úgyis magától

hát fogod magad és tekinteted
arra veted, ami előtted lobog
a feladat – élni kell egészen
félni csak a halottnak dolog

csodálkozol, honnan az erő?
frissen buzognak fel a verssorok
mint akiknek eddig határt szabtak
s most felhúzták a gátakat –

ami zúdult most lassan hömpölyög
komótosan, hisz eléri célját
tudja, nincs hatalom
nincs erő, ami megállíthatná
és árad, árad, a megáradt folyó
hoz szemetet, de a jót is hozzá
a horgászok botjuk végére akasztva
hazaviszik a horogra akadt
üde szavakat, mint friss halakat
lakj te is jól otthon

2018-08-05