B. Tomos Hajnal: Mindenki verse
Csak hallomásból tudok
a befutott lantosok babérjairól,
mert, hogy ők máskép pengetik,
máshol,
másoknak,
nem csurgatják drága tinták
ambrózia-illatát poros utakra,
nem fecsérlik cseppkő-szavaik
nyájak okulására,
hogy fordulván
meg ne tapodtassanak gyöngyeik –
csak az én versem oly botor,
szórja magát, mint pinty a dalát
télbe-nyárba, üres kárba
s hallja, ki akarja,
köti vele sebét, csitítja érverését,
mindenki vadon nőtt lapuja.
Pusztai Péter rajza