mióta rajzolgatok egyre könnyebbnek
érzem ezt a kifejezésmódot
a szavakat néha olyan nehéz
összegereblyélni innen-onnan
csak húzom a vonalakat s azok
valaminek alakulnak
a szemnek könnyebben kitárulnak
míg a szavak elrejtik mondandójukat
itt nem kell bányászni túl sokat
csak nézed s egyszer csak előbukkan
amit a festő vélt vagy meg se gondolt
csak úgy odahajigált valahogyan
mint a gyermek, aki pancsol
vagy a homokot szélbe szórja
és tetten érem magamat
megint csak az foglalkoztat
mi hogyan születik és miért
tolakszik tollra, ecsetre
nem is a kész, hanem a készülés
nem a mű, hanem a munka
a születés misztériuma
vagy a fogantatásé
lám tetszeni vágyik minden
minél többeknek annál nagyobb kincsen
ücsöröghetünk megbékélten
mint a mór, aki teljesített s jól
elismerésért ölt – így vagyunk mind
ha segítek is magamért teszem
hadd halljam ahogy kimondod kösz
érezzem vállamon kezed
jól tettem ügyes vagyok megint
löketek nélkül elakad a fogat
dicséret híján kátyúba ragadunk
ha valamit, ezt biztosan nem akarjuk
még a meghalást is jól szeretnénk
hogy ne bánja bárki látja
örüljön, ha elmegyünk valahára

’sz mit érek azzal, ha meghalok
hányan sírnak úgy hiszik fölöttem
pedig alattam vannak már vagy még nagyon

2018-08-03