Különös érzés volt azt olvasni, hogy Tamás Gáspár Miklós megsajnálta az EU-parlament padjában ülõ Orbánt: „Nem vagyok Orbán Viktor híve, de szörnyű volt látni azt a megaláztatást, amin keresztül kellett mennie a miniszterelnöknek.”; ”megsajnáltam a miniszterelnököt”. Különös, hogy ezt az a filozófus teszi, akit Orbán emberei éppen elmozdítani akarnak a Filozófiai Intézetből. Az is különös, hogy pont Orbánnal kapcsolatosan teszi, aki viszont mást nem sajnál, s aki atyja annak a törvénynek, mellyel Magyarországon a szólásszabadságot csorbítják. Arról nem is beszélve, hogy Orbánnak csak a helyzete volt szánalmas, s az sem a ”szánalomra méltó”, hanem a ”hitvány, silány” értelemben, ő maga igen ”derekasan” tűrte: a beszélőre nézett, nem a pad alá, homlokát is ráncolta nemtetszése kifejezéseként. Én személy szerint a magyar szólás-mondás szellemében azt tartom: ”ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát”. Meggyőződésem, hogy az, aki a demokráciát megszüntetni igyekszik, nem várhat el magának más reakciót, mint ami Brüsszelben rázúdult. S aminek a lényegét sajnos nem értette meg. Ha valamit szánni lehetett, akkor az Magyarország, amit Orbán ilyen helyzetbe hozott.
Ugyanolyan különösnek tartom azt az érvelést, hogy Mubarakot kell hagyni a posztján, hiszen mégiscsak elnök, pilóta, Egyiptomért harcolt, és így tovább. Ez derül ki abból a riportból, amit Cecilia Uddén, a svéd rádió tudósítója küldött. Nem kell szegény diktátort megalázni – magyarázom én a riportalanyok gondolatait itt, békesziget stockholmi lakásunkban, de egy másik diktatúra élményeit nem feledve – nem kell megalázni! Igaz, hogy csak most, több ember halt meg miatta a Tahrir-téren, amikor a fegyvertelen tüntetőkre a rendőrökből, belügyesekből, volt börtöntöltetelékekből verbuvált, kővel, késsel, esetenként lőfegyverrel felfegyverzett csapatát rájuk eresztette. Igaz, hogy harminc évig börtön várt a másként gondolkozókra, napirenden volt a kínzás, emberjogi aktivisták eltűnése, de le ne tolják a modern fáraót a trónról, mert kijár neki a tisztelet…

Gergely Tamás
2011.02.07

A TGM-interjú itt található meg:
http://kormanykronika.blog.hu