Márton Tímea: Az emberhez
– A túlfogyasztás napjának alkalmából –
Sajnálod a hontalan mókust,
Amit reflektorfénybe vont a média,
De hány állat vált hajléktalanná,
Amikor az esőerdőkben dézsmáltak az emberek?
Gondoltál rájuk, amikor a mahagóni asztalra könyököltél?
Esetleg a teknősre, amely megfulladt,
Mert azt hitte az eldobott szatyrodra, hogy medúza?
Nem a te dolgod, ha kihalnak a méhek?
És ha már nem lesz mit enned, mert nincs ami beporozza a növényeket?
Ha saját magadat főzöd meg az élő polip helyett a Föld klímájával?
Ha a hatalom jelképe: az atomfegyver
A tüdődbe is lyukat váj, nem csupán az ózonrétegbe?
Azt kérdezed, mi a legnagyobb félelmem,
A válaszom: a jövő és az ember.
Nem érted. Még nem látod az összefüggéseket.
/2018. 08. 01/
Pusztai Péter rajza