Fülöp Kálmán: Meghasonultságban

Csak félve
bontogatom
a koromsötétet,
mint ajándékot
kíváncsi gyermek –

hogy mi ebben
a természetes
magam sem tudom,
és azt sem, hogy
hová érkezem
nyikorgó szekerén
a meghasonult időnek…

Az élet
göröngyös útjain
magamnak is félve
keresek igazságot,
hogy kiléphessek
bénultságom
tébolyából.