Bölöni Domokos: Riport a kereszt gazdájával

– Fantasztikus! Ha nem tudnám biztosan, hogy… Szóval, hogy halottnak tetszik lenni, hát kitör a frász…
A halott kiegyenesedett. Érdeklődve nézett a riporterre és kísérőjére.
– A… a keresztet nézegettük… Nagyon érdekes és eredeti… Tetszik tudni, véletlenül léptünk be. De érdekel ez a téma… A fejfák, a keresztek…
– Egyre ritkábbak – szólalt meg a halott. – Mostanában inkább betonból öntetik, mert az nem rothad.
– A bácsié mikor készült?
– Hát ezt a keresztet Kiss Varga Jóska faragta, a komám. Saját megrendelésemre, de az unokám tervei szerint. Az unokám…
– Nem zavarja, ha bekapcsoljuk a magnót?
– Kérem – mosolygott bágyadtan a halott. – Engem már semmi sem zavar.
– Akkor tessék szíves folytatni. Az unokája…
– Igen, hát az unokám néprajzzal foglalkozik. Amikor meghaltam, már majdnem kész volt a doktorátusával. Osztán ő tervezte meg ezt a keresztfát. S a komám, Varga Jóska meg is faragta. Ott tartottuk a csűrben, készen, amíg…
– Amíg el tetszett hunyni – udvariaskodott a riporter.
– Igen. Ez pontosan ezerkilencszázhetvennyolc január hetedikén volt, ha jól emlékszem. Egyébként tessék megnézni, rá van faragva, a komám utólag véste rá a kilencest és a többit.
– Ja, tényleg. Jól tetszik emlékezni. És milyennek tetszik találni itt az életet? Akarom mondani…
– A halált. Ne tessék félni tőle, nem olyan borzalmas. Hát kérem. Én egész életemben becsületes ember voltam. Nem loptam, nem csaltam, nem hazudtam, nem csaptam be senkit. Úgyhogy egészen jól eltelik itt. Még élhettem volna, de ha már elvitt a nátha, ugye, tüdőgyulladással, szövődményekkel, miegymás, hát mit csináljak. Az ember nem élhet örökké. Valakinek meg is kell halni, nem igaz?
– Jó kedélyűnek tetszett lenni bizonyára… Az életben is, ugye…
– Hát, ami tőlem kitellett, annak én eleget tettem. Nem hogy erősen viccesre vettem volna, mert nem volt valami gyöngy életem, kérem. Szibériában is lehúztam hat esztendő hadifogságot, aztán idehaza szépen megtettek kuláknak, de hát eltőtt. Vagyis elmúlt. Ha az ember mindig csak szomorú és bánkódik, nem ér egy halvány sóhajt se az egész földi pályafutása.
– Elégedett az életével a bácsi?
– Imre bácsi. Látják a fán. Keresztes Imre voltam.
– Imre bácsi…
– Hát, mit mondjak, én, ami rám volt mérve, ahhoz képest eleget tettem s csináltam. Maradt utánam, ugye, a két fiam, azoknak szép a családjuk, hat unoka, s talán már azoknak is lett utódjuk, hát mi kellett volna még. Ők aztán vigyék tovább, s ha nem bírják, hát tegyék le ők is a lantot.
– Érdekes az Imre bácsi életfilozófiája. Érdekes és előremutató. Tetszik üzenni valamit a családjának? Még ugyan nem tudjuk biztosan, mikor kerül adásba ez az anyag, de úgy két-három hét múlva biztosan…
– Hát én mit üzennék. Azt, hogy jól vagyok, s köszönöm, hogy világításkor meglátogattak. Nekem itt jól telik, s a többit ők tudják. Olyan nagy dolgot nincs mit izenjek.
– Hát akkor… Köszönjük a beszélgetést. És további kellemes… Nyugodalmas pihenést kívánunk… – Köszönöm.
– Ja, és még valami. Most nincs nálunk kamera, de lehet hogy egy hét múlva visszajövünk… És akkor meg tetszik jelenni a tévében is…
– Nocsak – mondta Imre bácsi. – Én itt leszek.

*

– Fantasztikus! – ujjongott a riporter. Gondolod, hogy a főnök át­engedi?
– Nem fogja elhinni – tamáskodott a technikus, és megigazította vállán a magnó szíját.
– Ha volna kameránk… Vagy legalább egy fényképezőgép – sopán­kodott a riporter.
– Hát meredek volt, mindenesetre – pillogott a technikus, azt keresve, amit már nem lát. Hogy az öreg nincsen sehol.
– Az. Beugrunk az élősövény mögé pisilni, s itt üldögél a hanton egy halott, orgonaillatú májusi verőfényben…
A völgyből hirtelen megszólalt egy autóduda. Idegesítő volt. Ebben a síri csendben.
– Jól van, jól van, kisdolgozunk, s megyünk – kiáltották.
Szemérmesen elfordultak a hanttól.

Forrás: Bölöni Domokos: A rablóhús fogyasztása. Játékos jegyzetek. MEK

2018. augusztus 11.

4 hozzászólás érkezett

  1. B.Tomos Hajnal:

    Nagyon tetszik.

  2. Kiss Hajnal:

    Abszurd dráma pózában. Pozitív filozófiát közvetít a legkilátástalanabb helyzetben is.
    Gyógyír az elmúlás miatti félelem ellen. Mesterdarab. Nagyon tetszik.

  3. Hadnagy Istvan:

    Tetszik.

  4. Hadnagy Istvan:

    Az ötlet n.jó!

Szóljon hozzá!