Az első találkozásod a fura érzéssel évekkel ezelőtt történt, az erkélyen, az ötödik emeleten.
Rossz passzban voltál. Feleséged lelépett egy orvossal. Elvitte az ékszereit, a ruhái egy részét és az összes tangáit…
Itthon hagyta két gyerekét és a szobája vetetlen ágyát. Az ágyat bevetetted. A bizsukra nem tartottál igényt, a cuccaira sem, hogy a tangákról ne is beszéljünk.
A két gyerekkel megtárgyaltátok: Anyu azért ment el, mert olyan munkát kell végeznie, amire helyben nincs lehetőség, de ha majd lesz, vagy ha elvégzi ott a munkáját, hazajön. Addig…
Zsombor megy a napközibe, ott szót fogad, eszik és ebéd után alszik, amíg utána megyek, Klárika megy a suliba, s ha te nem tudsz délben utána menni, hazajön, egyedül, már negyedikes, csak két átjáró van hazáig, ott szétnéz és csak zöldre lép le a járdáról. Kulcsa van, hazajön bezárja az ajtót és leül tanulni, amíg te hazajössz, majd ketten befejezítek, s akkor lemehet az udvarra. Többször elpróbáltátok. Ami döcögött azon javítottatok.
Barátod, Vida Isti, részlegvezető mérnök sokat segített, csak délelőtt melózott és ő döntötte el, hogy mikor léphet le. Mindkét gyereked imádta őt, ő is őket. Ő gyerektelen volt. A feleségének azt mondták, soha nem lehet gyereke. Neje válni akart, de Isti úgy döntött, együtt élik le az életüket. A két „pótgyereket” – a tieidet – nagyon szerették. Neked sokszor szükséged is volt erre, meg Zsuzsa vasalási tudományára, mert minden házimunkát elvégeztél, de a vasalás sehogy se ment. Aztán beütött a gikszer: kineveztek marketing igazgatónak. Kézzel-lábbal tiltakoztál, de semmi, te vagy a legjobb, mondták, ráadásul tanítod is az egyetemen. Egy éves próbaidőre bevállaltad, annak már három éve. ASzabadidőd elpárolgott, elkezdtél a gyerekekkel kiabálni, kocsmába nem mertél bemenni, inkább vettél egy üveg piát, azt szopogattad, miután lefektetted a gyerkőcöket, reggel ötkor már kukorékoltál, cigi, kávé, kocsiellenőrzés…
Zsombort sokszor Ági dadus hazavitte, Klárika Istiéknél aludt, ha terepen voltál, vagy ügyfelekkel paroláztál. Gondolataid: semminek nincs értelme, így nem érdemes élni, minden próbálkozás kudarcba fúlt, nem bírod, legyen már vége… Annyi erőd még van, hogy véget vess az egésznek. Az 5 emeletről. Lenéztél, egy ugrás az egész, s amíg suhansz lefele, megszűnik minden problémád, s ahogy egyesek mondják, lepereg előtted az egész életed és aztán PUFF…
Itt tartottál, amikor erős szorítást éreztél. Isti satuba fogta a karod:
–  Mi a frászt csinálsz, fél lábbal a korláton?
–  Elegem van, ledobom magam, zuhanok egyet és életemben egy pár másodpercig jól érzem magam…
Ekkor Isti megfordított, és amit eddig soha nem tett, bal visszakézből úgy megcsapott, hogy beverted az erkélyajtót és elterültél a szobád szőnyegen, de ő felráncigált és azt mondta: Most velem jössz, látod ez a szoba a Zsomboré, gyere, mert még kapsz egyet, ez a Klárikáé, ez a mindenük, az otthonuk, veled együtt… Nincs semmiféle repülő és nincs se repülés, se zuhanás. Jó úton vagy, hogy őrült feleséged szintjére merülj. Ő is kiugrott, ha nem is az emeletről, de zuhant, zuhant, egyenesen a doki ölébe. Na, mars, hozd a tíz éves viszkidet, se te, se én ma már nem vezetünk…
Alig hiszem, hogy még arra is képes voltál, hogy gumikötél ugrásokra járjál. A negyven-ötven méteres zuhanás persze érdekes, jó volt, de amikor a föld közelből a gumi visszarántott – hetekig fájt a bokád –, az kész ébredés volt a valóságra. Egynél többet sose mertél ugrani. Lenéztél a teraszodról, most a 14-en laktál, nagyjából ekkorákat gumi ugrándoztál. Hol volt az eszed, annak idején? Most a lányod Angliában egyetemista, a fiad készül az érettségire, ezeket az éveket, érzéseket kihagyni? Még a puszta gondolat is elrémített. Kioltottad a cigid, vetted a tálcát és irány befelé De mit ad a Fennvalló, ahogy megfordulsz, belebotlasz a  kint felejtett hokkedlibe, elveszíted egyensúlyod, kezedben a tálca, a korlátot elhibázod, mellé fogsz…
Kibuksz az erkélyről…
És zuhansz. .. 
Tizennégy emeletet…
És aztán PUFF!
A zajra felébredtél: a szomszéd, szokása szerint, ma is becsapta a liftajtót, de most az egyszer nem haragudtál, ilyen rossz, szörnyű álmod rég nem volt.